Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VARÁZSKÖRBEN

VASÁRNAP Vérátömlesztés Éppen húsz esztendővel ezelőtt jelentkeztem szerényen az irodalom tájain. Első munkám, ami megjelent egyik fővárosi lapban, még csak nem is egészen önálló mű volt: műfordításokat tettem közzé. Négy vagy öt verset ültettem át kárpátoroszból magyarra és Kárpátalja visszacsatolása után körülbelül én voltam az első, aki e feladatra vállalkoztam. Nem valami különösebb megismerési vágy vitt a ruszin költők felé, inkább egy őszinte, mély barátság, amilyen csak húsz év körüli íróemberek között lehetséges, mely egyik ottani költőhöz fűzött. Milyenek voltak ezek a műfordítások? Ma már nem tudom megítélni, mert rég elvesztek, s húsz év távlatából már a költők neveire sem tudok visszaemlékezni. Valamiféle színvonalat biztosan megütöttek, mert hisz egy rangos budapesti lap tette közzé azokat. Akkoriban - mint a fiatal írók általában - inkább költőnek hittem magam, a próza még felderítetlen és ismeretlen terület volt számomra, bár egy hosszabb novellámat elfogadta kiadásra egy antológiaszerkesztő. Ez a húsz év előtti kísérlet volt egyetlen kirándulásom a műfordítás területén. Németh László írja egyik legutóbbi tanulmánykötetében, hogy „a jó fordításhoz egy igazi író átömlesztett vére kell". S ha így nézem e korai stílusgyakorlatot, e néhány versfordítást, nem is nagyon dicsekedhetek vele. Messze voltam még attól, hogy „igazi írónak" nevezhessem maga, bár akkor, húszéves kora körül az ember, sokkal nagyobb bizonyossággal jelöli ki a maga helyét az irodalomban, mint később.