Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VARÁZSKÖRBEN

VASÁRNAP az emlékezetébe, nem tudott nyugodni többé. Hiszen az újságírók között sok barátja volt, akik tökéletesen írtak már angolul, franciául és nagyszerűen elhelyezték írásaikat angol, francia lapokban. Valahogy csábította a gondolat. Aztán eszébe ötlött, hogy amikor Thomas Mann száműzetésben volt, Amerikában élt, nyilván eszébe se jutott, hogy angolul írjon. Holott az angol és a német nyelv mily közel esnek egymáshoz, rokonok, testvérek. Vajon a magyar író rokontalan nyelvét milyen más nyelvre tudná felcserélni? S különben is, lehet-e cserélni? Nem marad-e az író száműzött mindaddig, amíg idegen világban él? Hirtelen úgy érezte, hogy minden száműzött előtt egyszer ott a nagy kérdés: el lehet-e szakítani végleg a szálakat, amelyek minduntalan visszahúznak? Lehet-e cserélni? Mit kell cserébe adni és mit kaphat az ember? Akkor jutott eszébe egy fiatal házaspár. Magyarok. De a gyerekeik már itt születtek, s nem beszélnek egyetlen szót sem magyarul. Még a szüleik nevét sem tudják kimondani. Amikor hallja, hogy tépik, torzítják, törik a magyar szót, apjuk s minden ősük szépen csengő magyar nevét, mindig megborzong. Vajon mit jelent ezeknek a gyermekeknek Arany, Petőfi, Jókai, Ady, Szabó Dezső, Németh László? Mit jelentenek Bartók, Kodály vagy Liszt rapszódiái? Benczúr, Csók, Aba-Novák színei, formái mit jelentenek? S mit jelent e szó: Bakony, Balaton, Kunság, Hortobágy? Mit jelent ez a szó: magyar? Visszhangtalan lelkek... mit kaptak cserébe? S mit kaphattak, ami több ennél, ami különb ennél? Hiszen a magyarok olyan szerencsések, hogy még Shakespeare-t is Arany és Petőfi szólaltatta meg, Dante poklába, paradicsomába Babits Mihály vezet - futott át agyán.