Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

CSILLAGKÉPEK

VASÁRNAP hogy a császár a művészetben nem „kompetens". Festők mászkáltak a fontainebleau-i és barbizoni erdőben, s forradalom készült ott is, de romantikus íze volt e forradalomnak. Ahogy forradalmi volt Liszt Ferenc zenéje, zongorajátéka, ahogy Chopin a zongorán üzent hadat az elnyomásnak. S volt e századnak magyar romantikája is - sajátosan keleti és magyar. Vidéki kúriák, latin versek olvasása, levelek Széphalomról, költő, aki a kozák pikák elé futott és költő, aki visszahúzódott a magányba, s megírta a forradalom keserű szatíráját, a Nagyidai cigányokat. Volt Bach-korszak és elnyomás, bitók és börtönök, vérrel írt vallomás és keserű honfibú, tüntető ellenállás és passzív rezisztencia, sujtásos magyar ruha és Kossuth-szakáll. Voltak kiegyenesített kaszák és valaki, egy felvidéki kastélyban, csendesen és kiábrándultan megírta Az ember tragédiáját. S egy szőke fiatal író, akit felesége bújtatott, s akinek felesége járta ki a kegyelmet, mesélni kezdett a nemzetnek - romantikus mesét. S egy törékeny, nem is éppen szép színésznő, bizonyos Déryné járta az országot és szavalt és énekelt és színházat játszott. Tizenkilencedik szazad a romantika százada. A tengeren túl akkor alakultak ki az új nemzetek és országok körvonalai. Buffalo Bill verekedett az indiánokkal a vadnyugaton és hatalmas szekérkaravánok vonultak egyre Nyugat felé. Afrikában az emberevők között járt Livingstone, a misszionárius és néger király lett Kongóban Magyar László. Indiában ágyúk elé kötötték az angolok Tippo Sahib lázadó társait és fürge, okos japánok hajóztak át Európába lesni és tanulni. Mindez komoly volt, véresen komoly és fenséges és mélységesen emberi. Romantikus színe volt - ámbár lehet, hogy