Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

VÁNDORTARISZNYA

VASÁRNAP Megértem már azt is, hogy kacéran dicsekedett szépségével, máskor meg szemérmes ködökbe takaródzott nagy titokzatosan. Ilyenkor az volt az érzésem felőle, bűnbánatot tart, hisz kinek van több bűne, mint neki? Amikor csendes olyan, mintha szemérmesen, kislányosan lehunyná kék szemét. A görögök még azt hitték, hogy a szirének énekelnek a messzeségben, holott - maga a tenger is énekel. A szelekkel úgy játszik - s nem a szelek játszanak vele! -, mint egy nagy hárfán a hivatott művészek. Láthatatlan, s mégis messze zengő, tisztán csengő húrokat penget. Művészete persze maga a szertelenség, mint az igazi nagy művészeké mindig. Festőnek is ügyes. Láttam már pompás képeit, melyeket hanyag eleganciával vázolt fel, mint az igazi művészek. Máskor meg giccset mázolt, elképesztően roszszat: közhelyet. Mindenesetre asszony ő, s nem is értem, hogy bizonyos nyelvekben, melyekben „neme" van a főneveknek, miért nem nőnemű? Szerelme veszedelmes, néha halálos, mint minden igazi szerelem. S asszonyi természeténél fogva persze csapodár, fittyet hány a hűségre, de talán nem is ígér ilyesmit. Vagy ígér? Hisz, ha nem ígérne, nem is lenne lénye szerint aszszony. Kedvesei közül, akikhez hűtlen lett, akiket megölt, magához ölelt halálosan, néhányat név szerint is ismerek. Egy este, amikor bizalmas volt, szemére vetettem a holt szerelmeseket, kik hűségükért, szerelmükért életükkel fizettek. Nem sokat törődött szemrehányásaimmal. Nevetett, s tovább mondta a maga pajkos mondókáit, történeteit. Cinkos, bűnös, bűnrészes és az egyetlen tanú egy személyben. Mit tehet vele az ember? Ragaszkodik hozzá férfi-