Schleicher Vera - Tóth G. Péter (szerk.): Térjünk a tárgyra! (Veszprém, 2003)

TÉRJÜNK A TÁRGYRA! A múzeumi gyűjtemények mint történeti produktumok kialakulásuk pillanatától kezdve tudatos és esetleges gyarapítások-gyarapodások következtében formálódnak, s hozzák létre a kívülálló szemében rendkívüli értékűnek vagy éppen értéktelennek tartott tárgyak halmazát. Bár egy gyűjtemény értékét a közgazdász, a biztosítási szakember vagy a műkereskedő koronként más-más összegben határozná meg, a múzeumi tárgyaknak kétségkívül van egyfajta „abszolút" értéke: az hogy léteznek, a múlt zárványaként, (látszólag) ellentmondva az elmúlás törvényének. E tekintetben a gyűjteményt alkotó egyes darabok pillanatnyi piaci értéke, tucattárgy vagy ritkaság mivolta, 4000 éves múltja vagy 30 évre visszatekintő története lényegében nem befolyásolja az adott muzeális intézmény értékét: a gyűjtemény minden egyes tárgya „műtárgy", amely önmagán kívül létező valóságokról hordoz információt. Mégis: a műgyűjtés kezdeti, eredeti célkitűzése, azaz a kincsfelhalmozás, mint a hatalom kifejezésére is alkalmas értékképzés szemlélete a mai napig meghatározó a múzeumok megítélésében. A kincsek, ritkaságok, egyedi darabok birtoklása és felmutatása növeli az egyes múzeumok presztízsét, így azok számbavétele és gyarapítása folyamatos törekvés. Múzeumunk kezdettől fogva birtokol „kincseket", és lényegében az ezek gyarapítására tett erőfeszítések határozták meg működésének első évtizedeit. A figyelem középpontjába ekkor részben a föld mélyéből már korábban kimentett archeológiai leletek, természeti különlegességek, a város és a megye múltját reprezentáló értékes tárgyak és helyi kötődésű művészek alkotásai kerültek. Kiállításunk ezúttal hagyományos és rendhagyó kincsek bemutatására vállalkozik. Egyetlen teremnyi válogatás természetesen nem törekedhet a teljességre: a cél ezúttal inkább azon szempontok sokféleségének érzékeltetése volt, amelyek az egyes múzeumi gyűjtemények gondozóit arra késztetik, hogy a rábízott műtárgyak sokaságából egyet-egyet megkülönböztetett figyelemmel tüntessen ki, s így azt „egyedi", különleges tárgyként értelmezze. A tárgyak halmazából való kiválasztódás legkézenfekvőbb útja, ha egy műtárgy valamely földrajzi egységen belül egyetlen, mindezidáig vetélytárs nélküli darab. Válogatásunkban ezt a típust képviselik az országosan is egyedülállónak számító langobárd brakteáták, valamint a megyében mindeddig párja nélküli honfoglalás-kori láncos fejdísz és párta. Amennyiben egy tárgy „ritkaságát" földrajzi léptékben, számszerűségében mérjük, úgy a múzeum képzőművészeti gyűjteményének darabjaival kevés régészeti-néprajzi-történeti műtárgyunk kelhet versenyre, hiszen e gyűjtemény természetéből Museum collections as products of history have been forming since the very first moment of their existence owing to conscious and occasional enrichment and accession, and creating an amorphous mass of exhibits that may be deemed valueless or of exceptional value from everyday point of view. Although an economist, an insurance broker or an art-dealer would estimate their values differently from time to time, museum exhibits undoubtedly have a kind of 'absolute' value: the fact that they exist as inclusions of the past, (seemingly) despise the threat and law of fate. In this respect neither the current market value nor the uniqueness or mass-nature of each piece have significant influence on the value of the given museum collection: each tiny exhibit is an 'object of art' carrying information on realities that exist beyond its physical scope. However: the initial goal of art object collection that is hoarding up treasure to exhibit power has been a determining approach in museum work. The possession and exhibition of treasures, rarities, and unique pieces add to the prestige of a museum, therefore there is a constant effort to muster and enrich the collection. The Veszprém County Museum Directorate has been in possession of 'treasures' since the foundation of the institution, and the efforts to expand the collection determined the first few decades of operation. At that time archaeological finds from the depth of the Earth, natural specialities, valuable objects represented the past of the town and the county, and artworks of artists with local roots were in the centre of attention. The readiest way to have been selected from the mass of objects is if the work of art in question is an only piece within a particular geographical area. In our selection this type is represented by the Lombard bracteatas unique throughout the country, as well as the county-wide unparalleled, chained head-dress and aigrette dating back to the era of Hungarian conquest. Whereas the first object, made of gold, is a piece of 'valuables' even without the cultural-scientific values attributed to it, the latter one is a mere 'find' in its today's rarity and must have been a common thing of use in its own time. This particular feature of them makes us help to reconstruct the women's wear of that time. If geographical scales and numbers measure the 'rarity' of a thing, then there are but a few archaeological—ethnographical—historical collections that can enter into competition with the collection of works of art of our museum, as it collects unique, single art objects. Art historians therefore followed