Schleicher Vera - Tóth G. Péter (szerk.): Térjünk a tárgyra! (Veszprém, 2003)

LEGYEZŐK Technika- és divattörténeti szempontból a legyezők az iparművészeti gyűjtemény értékes tárgycsoportját alkotják. Ennek a keleti származású, hölgyek által használt tárgytípusnak a díszítésmódját is a koronként változó divat határozta meg. Külön etikettje, nyelvezete alakult ki, és addig élt ez a szerelmi jelbeszéd, ameddig a legyeződivat. A kiállított festett műtárgyak a 18. század elejéről, a hímzett, flitterrel díszítettek a 18. század második feléből és a 19. századból valók. A strucctollas legyező pedig a 19. század végének és a 20. század elejének hangulatát idézi, amikor a hölgyek szívesen bújtak strucctollból készült legyezőik mögé. FZs [98] Legyező Elefántcsont küllők, selyemszerű aranyszállal hímzett, ragyogókkal ékesített, a festett részén rokokó jelenet. Kora a 18. század vége. Bíró Teréz ajándékaként került a múzeumba. IGy 56.49 / a: elefántcsont, selyem, aranyszál / h: 28 cm [99] Legyező Az áttört fehér csontküllőket fehér selyem bontja, festett virágcsokorral. A 19. század elején készült, özv. Kecskeméti Albertné ajándéka. IGy 56.50 / a: csont, selyem / h: 30 cm [100] Legyező Küllői felül fából, alul ezüst- és aranyfóliával bontott nyíldíszes teknőcpáncélból készültek a 19. század elején. Textilborítása áttetsző selyem, flitter és tükrös díszítményekkel. IGy 56.58 / a: fa, teknőcpáncél, ezüst- és aranyfólia / h: 15 cm