Schleicher Vera - Tóth G. Péter (szerk.): Térjünk a tárgyra! (Veszprém, 2003)

LAKODALMAS FAZEKAK A 30 cm-es magasságot meghaladó nagyfazekak tárgysorozatként való bemutatását egyrészt formai jegyeik, másrészt használatuk jellegzetes módja indokolja. A nagy méretből és nyílt tűzön történő használatból következően a fazekak díszítése általában szerény és nem túl változatos: az edény tartósságát is növelő — ujjbenyomással változatossá tett — abroncsokból áll. A különböző fazekasközpontok és -mesterek ezen belül törekedtek egyéni megoldásokra: hullámos és egyenes abroncsokat, díszített vagy díszítetlen edényfüleket, karcolt vagy domborműves feliratot, illetve évszámot készítettek. A bemutatott fazekak — bár látszólag szinte egyformák — mindezen díszítő technikákra hoznak példát. Ugyanakkor ezeknek az ünnepi alkalomra szolgáló főzőedényeknek jellemző tulajdonsága a „csoportos" felhasználás. A fazekak nagysága és száma a paraszti háztartásban vagyoni helyzettől függően növekedett (nagygazda háznál előfordulhatott 7 lakodalmas fazék is), de tehetősebb portán sem volt ritka jelenség, hogy a több száz fős lakodalomra kölcsön kellett kérni néhány „nagyfazekat" vagy „káposztás fazekat". E 40-50 literes edényekben szabadtéren külön e célra épített tűzhelyen főztek a meghívott főzőasszonyok, majd a fazekakat a füleken átdugott dorong segítségével emelték le a tűzről. A nagy űrtartalmú cserépfazekakban történő ünnepi főzés egészen a hagyományos lakodalmi étrend (húsleves, húsos káposzta, tejbekása) átalakulásáig volt jellemző a népi kultúrában. Az ünnepi fogások számának növekedésével a lakodalmi ételkészítésből kiszorult fazekak a padláson, kamrákban felállított terménytárolóként vagy lúgos fazékként éltek tovább a paraszti háztartásban. SV Lakodalmi főzőasszonyok Szentgálon Gombás Aranka lakodalmán 1930-ban. Reprodukció, Vajkai Aurél felvétele NT/11662