Schleicher Vera - Tóth G. Péter (szerk.): Térjünk a tárgyra! (Veszprém, 2003)

EGY VELENCEI UTAZÁS KÉPEI Ha a menedékről beszélünk, mindig valami térbeliségre utalunk. Ez a tér azonban elkülönül a társadalom egyéb tereitől. Michel Foucault heterotópiának nevezi azokat a minden kultúrában megtalálható „helyeket", melyek különleges tulajdonságokkal felruházva a megvalósult utópiák helyszínei lehetnek. Ezek a helyek a kultúrán belül a „valódi", az „autentikus" tereket reprezentálják. A múlt eszközei által megteremtett utópikus helyek biztonságot árasztanak, megnyugtatnak. Ezekben a terekben lelassul, másképpen telik vagy megáll az idő. Egy-egy utazás alkalmával ilyen szigeteknek lehetünk a lakói, ahol a turista mint a paradicsom meghódítója, belakhatja a neki felkínált világot vagy elmerülhet emlékeiben, ha már járt ott. TGP [268] id. Péti Szilveszter fényképei, /937. augusztus 10—27. Id. Péti Szilveszter (1890—1962), a Veszprémi Takarékpénztár főpénztárosa 1915. január 5-én vonult be a m. kir. Honvédségbe. A nagykanizsai tartalékos tisztiiskola elvégzése után 1916 júliusában a 23. menetzászlóaljjal az orosz, majd onnan decemberben az olasz harctérre vezényelték. 1917 áprilisában a 10. isonzói csatában megsebesült. Hosszas kórházi kezelés után a veszprémi tartalékos tiszti iskolába osztották be kiképző tisztnek. 1918 februárjában ismét kiment az olasz frontra és a 26. Honvéd gyalogezred kötelékében harcolt az összeomlásig. 20 hónapos frontszolgálattal a tarsolyában szerelt le. Id. Péti Szilveszter 1937. augusztusában elhatározta, hogy feleségével és fiával visszatér Olaszországba, hogy meglátogassa elesett bajtársai Kostagnica-i (Horvátország) háborús ossarium-emlékművét és az isonzói harcmezőket. Az olaszországi út Veszprémből indult egy Triumph márkájú, négy lóerős, négyütemű motorkerékpárral, melyre korábban oldalkocsit szereltek. A háromtagú család így "kényelmesen" nekivághatott az útnak. A világgazdasági válság előtt taxizásból is élő id. Péti Szilveszter szerelmese volt az automobiloknak és a motoroknak. A kirándulás már Türjénél elakadt, mivel a motor felmondta a szolgálatot. Néhány napos veszteglés és rövid veszprémi visszaút után azonban az „emléktúra" tovább folytatódhatott. Graznál a motor ismét makrancoskodott az akkor épülő 8-as főút kátyúi miatt. A csomagok nagy részét pedig egy kiadós nyári zápor áztatta el. A Klagenfurtig való zötykölődés után az ottani Steyer márkaszervizben a motort eredeti gyári hengerekkel javították fel. Az olasz határ átlépése után Udinében a kopott gumikat kellett cserélni. A tengerparti célállomást — Sistinát — ezek után már zökkenőmentesen érte el a család. Néhány napos tengeri- és napfürdőzést követően turistáink hajóval ellátogattak Triesztbe, vonattal Páduába, majd pedig három napra Velencébe „ruccantak" át. A „szokásos" galambetetés következett a Szent Márk téren és gondolázás a velencei lagúnákban. A turista fényképezőgépe azt a teret rögzítette, melyet az utazás alkalmával élményként megtapasztalt. így került lencsevégre egy olaszországi autóbaleset, az I. világháború hősi halottjainak emlékműve, a páduai műemlékekkel zsúfolt utcák vagy a Szent Márk tér kőszobrai. A képeket id. Péti Szilveszter egy Rolleiflex márkájú, akkor nagyon modern, tükörreflexes 6x6-os fényképezőgéppel rögzítette, AGFA nyersanyagra. Id. Péti Szilveszter életéről és a tizenhatnapos út élményeiről ifj. Péti Szilveszter számolt be, aki az utazás idején 16 éves volt. NT V/17531—17552 / a: AGFA film-nyersanyag / m: 6x6 cm / szh: Veszprém, Kiskőrösi utca / sző: ifj. Péti Szilveszter ajándéka / szd: 1998.