Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Bartha Elek: „Velem folytatódik az idő..." Templomszéki jogok két bodrogközi református gyülekezetben

Ez a templomépítő elődöktől meghagyott templomi rend, amit a korábban idézett szövegrészlet jelzi, töredékeiben még a XXI. század elején is fellelhető. A Kun István Lórándtól idézett leírás pedig egyértelműen arról tanúskodik, hogy a XX. század 40-es éveiben a kistárkányi gyülekezetben még nem mutatkozott engedékenység ezen a téren. Mindez azonban a közös parókiához tartozó és a közös templom használatán osztozó két falu gyülekezete közötti viszony megromlásához, idővel a nagytárkányi református családok többségének kiválásához, végül az evangélikus hitre való áttéréséhez vezetett. Ez a folyamat azonban még a XIX. században megkezdődött, és mintegy fél évszázad kellett ahhoz, hogy a szakadás megtörténjen. A közben eltelt időszakban voltak nyugodtabb periódusok. A nagytárkányi gyülekezet templomi jogokért, majd saját templomért való törekvése azonban időről időre felerősödött. A nagytárkányi református családok kiválásáról Kun István Lóránd alig több mint egy évtizeddel később így számolt be: „Az 1887-ik esztendőben azzal a kérelemmel állott elő a nagytárkányi társegyház község presbitériuma, hogy mivel ők a terheknek egyharmad részét viselik, adjanak jogot a kistárkányiak nekik arra, hogy a templomi ülésrendben a templom székekből az első székeknek egy harmad részét bírhassák. Itt megkezdődött a harc az anya és a társegyház között. Az anya egyház tagjai először nem voltak hajlandók ülési jogot adni az első székekből, azzal a megokolással, hogy ők a templomépítésnél nem vették ki oly mértékben a részüket a munkálatokból, mint a kistárkányiak s nekik ősi jogon nincs első széki igényük. Hosszú harcok után az egyházi felsőbb hatóságok közreműködése által sikerült a békét helyre állítani úgy, hogy a kistárkányi presbitérium beleegyezett abba, hogy a nagytárkányi társ egyház 3 férfi tagja az északi és déli első székekben jogot nyerjen. [...] 1929- ben újra előállott a nagytárkányi egyház presbitériuma azzal a kéréssel, hogy mivel 3 férfinak van első széki ülési joga, adjanak 3 ülési jogot a női székekben is. Ezt a kérést a kistárkányi presbitérium kereken elutasította. Mikor a nagytárkányi társegyház tagjai látták azt, hogy kérésük semmi körülmények között nem nyer kielégítést, azzal a kérelemmel álltak elő az akkori lelkipásztor [...] elé, hogy ők saját pénzükön építenek templomot Nagytárkányban. Először az akkori lelkipásztor bele is egyezett a gondolatba s gyűjtő levelet is írt az ekklézsiákhoz a templom építésének támogatására. [...] Megindult a gyűjtés a templomra s a gyülekezet tagjai a templom felépítéséhez szükséges követ ki is szállították Nagytárkányba. A kistárkányi ekklézsia azzal járult hozzá a templom építéséhez, hogy a kistárkányi templom és torony fedés költségeinek 1/3-ad részét elengedte a nagytárkányi társegyház község tagjainak. Úgy látszott, szent lesz a béke s a nagytárkányiak is a saját templomukban élvezhetik az első szék jogokat. 1930- ban [...] a templom építését megengedő határozatot semmisnek mondták s ismételten kötelezték a nyagtárkányiakat a templom és toronyfedési költségek megfizetésére. [...] az esperesi, egyházmegyei, kerületi határozatok azt a véghatározatot hozták, hogy nem engedik meg a nagytárkányi társegyház község tagjainak a templom felépítését, olyan megokolással, hogy arra semmi szükség nincsen, mert ha tudtak az ősök a kistárkányi templomba járni, tudjanak ők is. [...]