Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Szőcsné Gazda Enikő: A nő alakja a XVIII-XIX. századi erdélyi prédikáció-irodalomban

Vargyason 1812-ben a ház pénzügyeinek intézése már a gazdasszony kezében volt. A napi feladatok végiggondolása, kiosztása, nyomonkövetése szintén asszonyi feladatkörnek számított: „mint gazda-aszszonynak ki kell gondolni, el kell rendelni s eleibe kell adni minden reggel az ház népének az napi foglalatosságait."

30 A szolgák, napszámosok, cselédek nyomonkövetése, tevékenységének irányítása úgyszintén asszonyi feladat volt. Keceli Borbála jó gazdasszony volt, „ha Tselédjeitől boszszúval illettetett, azokat mindjárt nem lapátoltatta s tömlötzöltette, hanem szép intésekkel, feddésekkel és illendő fenyíték által kötelességeknek követésére serkengette."

31 Mihállyi Mihály is a szolgálókkal, cselédekkel való vesződést női feladatnak vélte, a jó gazdasszony „leg több gyönyörűségét a' házban Férje' 's gyermekei' társaságában, és dolgozó tselédjei között találja."

32 A puritán asszony mint eszmény Adatainkat összesítve láthatjuk, hogy az erdélyi protestáns prédikációkban az eszményi nőtípus a puritán, egyszerű, visszafogott, hallgatag, nem cifrálkodó nő volt. Gyöngyössi János újtordai pap szerint a házat „szükségtelen pompával, vagy ki-kereséssel le-alatsonitani nagy vétek és gyalázat."

33 Szatmári Paxi Ábrahám a Vai Judit halotti beszédben kiemelte, hogy az asszony „külső maga viselése együgyű, és e' világ' bolond pompájától idegen volt. [...] Öltözete tsupa együgyűség volt, és a'tól a' formától, mellyben én Gyermek koromban láttam, életének végéig nem változott."

34 A mértékletesség nem csupán a ruházkodásra vonatkozott. Dési Lázár György szerint Ketzeli Borbára külön erénye volt, hogy a táplálkozásban is ismerte a határokat: "a maga testét táplálta, de szabadosan, tisztességesen és mértékletesen."

35 A vallásos eszménykép természetesen az alamizsnálkodást és a szent életet is követésre méltónak tünteti föl. Hermányi Dienes József kiemeli, hogy Ketzeli Borbára hosszú özvegységét azért rendelte az úr, hogy annál jobban csodálhassuk szent életét: „az ő kétszeri hosszas de feddhetetlen szent és tiszta Özvegysége, mellyekben még egy igéni trágár vagy szemtelen szót sem hallottál volna szájából, nagyon viszsza mutat a' szeplőtelen szüzességre és szűz pártára; mert a' kiknek ifjúságokat fel-perselte és füstölte a' bujaság tüze, többire vén mellyekből, fogatlan büdös szájokbon is tsak ki-gözölög a' hajdoni Égésnek köröm bűze."

36 Összegzés Az eddig elemzett szövegekből látható, hogy az erdélyi protestáns prédikáció-irodalomban árnyalt kép élt az asszonyról és annak feladatairól. A nő a prédikációkban elsősorban a bibliai nő volt. Úgy ismertették, mint a mindenkori Évát: másodlagosan teremtett, bűnre hajlamos, de hűséges, a férjét segítő társat. 30 Vargyasi Szász 1812. 27. 31 Tsernátoni 1757. 299. 32 Mihállyi 1812. 97. 33 Gyöngyössi 1813. 51. 34 Szathmári Paxi 1772. o. n. 35 Dési Lázár 1757. 341. 36 Hermányi 1757. 335-336.