Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Szacsvay Éva: „...Isten ditsősegere adta...." Református egyházművészet - népművészet

hímzést tanított. A vizitációs iratokban 1851-ből származik az első adat, de feltehetően hosszú időn keresztül tanított hímzést a leánygyermekeknek, így unokahúgának is.' Ez a késő reformkor idejére esett, az irodalmi népiesség kibontakozásának idejére, amelynek azért is van jelentősége, mert Hory Farkas költőként, leánya az első női írók között szerepelt, vált ismertté.

2 A gyerőmonostori templomi tárgyak A gyerőmonostori templomnál hat textíliát őriznek a XVIII. századból: 1.) Törökös kendő, gyolcs, piros pamut, skófiumhímzéssel, tulipános, gránátalmás. Mérete 70 x 73 cm, régi ltsz.: 51/4. - 2.) Törökös kendő, gyolcs, zöld pamut, skófium, hímzett, gránátalmás. Mérete 78 x 78 cm, régi ltsz.: 51/3. - 3.) Török kendő, aranyhímzéses, paprikamintás. Mérete 87 x 81 cm, régi ltsz.: 51/1. - 4.) Úrihímzés, gyolcs, selyemmel, tűfestéses, applikált, arany rojttal, feliratos kendő: „M:Gy:M: KÁLOS ISTVÁNTÜRI KLÁRA CSINÁLTATTAK: 1790 IK ESZTENDŐBEN SZENT JAKAB HAVÁBAN" Mérete 98 x 98 cm, régi ltsz.: 51/5. - 5.) Törökkendő, gyolcs, piros, arany hímzéses, gránátalmás. Mérete 83 x 83 cm, régi ltsz.: 52/4. - 6.) Törökkendő, piros pamut, skófium, gránátalmás. Mérete 74 x 74 cm, régi ltsz.: 51/2. A textíliák között egyetlen van, amelynek feliratozása és jellege meghatározza az adományozást, a többit valószínűleg szintén nemes ajándékozók adták templomi használatra otthoni, profán használatból, vagy kimondottan a templom számra varratták. A munkák jellegéből nem tudjuk kikövetkeztetni a készítés körülményeit, műhelyből, kereskedőtől, hagyatékból származnak-e, de ajándékozásuk célja funkcionális, a liturgiái előírások szerinti, az úrvacsora és keresztség edényeinek letakarására, illetve az úrasztalra, vagy az úrasztal takaróra (szőnyeg) való kendők lehettek. 1790-ben azonban feliratban megörökítette nevét és az adományozás idejét Kálos István és Türi Klára, kiemelve kegyes életüket a közösségéből, megnevezve és megemlékezésre alkalmassá téve. Ez a kendő valószínűleg az úrasztalára készült. A szent asztalon (oltár) tehát megjelenik minden liturgiái alkalomkor és akár más ünnepi alkalmakkor is a nemes adományozók neve, a „dicsőség", amelyet kegyes adományuk alapján elnyertek, amivel kiemelkedtek társaik sorából. A feliratból megtudjuk, hogy nem Türi Klára varrta, megrendelték és megvarratták arra alkalmas személlyel, és megfizették a munka árát. Pénzzel történt tehát az adományozás, pénzről mondott le a házaspár temploma javára. Ha tudjuk, hogy a feliratozás már a XVII., sőt a XVI. századtól szokásos, meglehetősen későn, a XVIII. század végén „jön divatba" a kalotaszegi nemes falu közösségében az egyéni ajándékozás „offeráló" gesztusa, az áldozat, a felajánlás és a hálaadás személyi, individuális kegyesség formájában. Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka, illetve nagynénje Nyilas Miksáné Aumüller Jozefa nem a gyerőmonostori templomi textíliák anyagából merítette a hímzéstechnika és mintakincs anyagot, amelyről az 1869-es vizitációs jegyzőkönyv részletesen beszámolt: „.. atanítóné a leányokat női munkára, tanítja a népnek szükséges csinos munkáknak, u.m. reczéknek, csipkéknek, foglalóknak" kötéseknek, párnacsuppoknak, főkötőknek csinos példányait mutatták be a leánygyermekek."

3 1 Sebestyén 1998. 45. 2 Gyarmathy Zsigáné írói munkásságát Hála József állította össze a legteljesebben: Hála 1998. 3 Sebestyén 1998. 45.