Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
Juhász Katalin: Ó szent víz... A szentkúti rituális mosakodás
A nagy népsűrűség ellenére mindenki igyekszik, hogy a másikat ne zavarja meg áhítatában lökdösődéssel, tolakodással. Az aurán belül az emberek tekintete egyértelműen a kút felé irányul, akkor is, ha közben valakivel beszélgetnek. Jól megfigyelhető, hogy bár a búcsúsok többnyire csoportosan érkeztek a kút közelébe, azonban a vízvételt, ivást, mosdást már egyénileg végezték. Mindezek során alapvetően a térhasználat két típusát lehetett megkülönböztetni. Az egyik típus szerint a kút vizét közvetlenül a kút mellett használják: tehát a csapból folyó víz alá tartják fájós testrészeiket vagy a poharat, amiből isznak. A másik típus szerint vizet vesznek egy edénybe, és távolabbra húzódva (nagyjából aurájának határán elhelyezkedve) isznak és mosdanak, többnyire jóval szertartásosabb mozdulatokkal (3. kép). Mindezek már a kódok következő csoportjához, a kinezikus kódokhoz vezetnek, amelyek a testtartást, arckifejezést, mozgást és a gesztusokat tartalmazzák. , _,, , . , J ° ° 3. kep. Mosakodás benedvesített rongy Ezek rendkívül változatosak és összetettek, de jól meg- seg u é ségével. Mátraverebély-Szentkút, figyelhetők teljesen általános, vagy csak egy-egy cso- 1993. Szabó Zoltán felvétele portra jellemző elemeik. A kinezikus kódokat aszerint is feloszthatjuk, hogy ezek a helytől és alkalomtól függetlenek (mindennapi, profán), vagy pedig speciálisan a szentkúthoz kötődő (rituális) mozgásformákat tartalmaznak. Mindezt rendszerében igen bonyolult és hosszadalmas lenne bemutatni, ezért inkább a legjellemzőbb kinezikus kódformákat ismertetem, és csak azokat, amelyek speciálisan a rituális mosakodással (és ivással) kapcsolatosak. Az általánosan jellemző helyspecifikus (de nem csoportspecifikus) kinezikus kódok a következők. A kúthoz közeledve a járás sebessége lelassul. A testtartás is megváltozik: kicsit feszesebbé válik, és a szent hely iránti tiszteletet, alázatot fejezi ki. A mozdulatok is visszafogottabbak, az arckifejezés komoly, átszellemült. A vízmerítés, ivás és mosakodás alatt az azt végző, mintha egy pillanatra megszűnne számára a külvilág, láthatóan magába száll, ami a testtartásán, arckifejezésén is jól tükröződik. Ennek végeztével, illetve a kúttól távolodva a mozgás, az arckifejezés egyre felszabadultabb. Az átszellemültség lassan oldódik, az arcok elégedettek, nyugodtak. Ezután a viselkedés aszerint változik, hogy mi a következő állomás. Ha szakrális tér, akkor marad az átszellemült komolyság, ha a búcsúvásár vagy piknik, akkor a vidám kiránduló hangulat válik uralkodóvá. Csoportspecifikus kinezikus kódok. Ebből a szempontból számunkra elsősorban azok a csoportok érdekesek, amelyek a többszáz év alatt kialakult hagyományos vallásgyakorlat szerint még a hagyományos szöveg és gesztusanyag birtokában végzik a rituális mosakodást. Ide tartozik az ötven évesnél idősebb falusi korosztály, valamint a búcsúlátogató cigányság. Ezek (a csoportok) a rituális mosakodás egyes mozzanatait hagyományos sorrendbenjói begyakorolt szertartásos mozdulatokkal végzik. A mozzanatok összehangoltak, és sok mögöttes tartalmat hordoznak. Most következzenek a példák. A kút aurájába érve egy pillanatra megállnak, van, aki ilyenkor keresztet vet, fejét meghajtva és rövid fohászt mond. Ezután vizesedényeikkel a kúthoz járulnak. A hagyomány
