Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
Sonnevend-Valle Anna: Agua bendita (szentelt víz)
ahová családja kivándorolt. Szülei később visszatértek hazájukba, azonban Mario Argentínában maradt. 1944-ben szentelték pappá. Az 1970-es években kezdte felfedezni, hogy Isten megajándékozta a gyógyítás képességével. Nevéhez a betegekkel kapcsolatos számos csodatétel fűződik, köztük Perla asszonynak, későbbi közvetlen munkatársának és segítőjének meggyógyítása is, aki rákban szenvedett. Eleinte nem fogadott el semmiféle anyagi támogatást, később azonban barátai meggyőzték ennek szükségességéről. Az anyagi lehetőségek kibővülésének köszönhetően három hónap alatt megvett egy darab földet a Villa del Carmen szegény negyedében templomépítés céljára, felépíttette a templomot, ezen kívül pedig bölcsödét, óvodát, általános és középiskolát, fogyatékosok-központot, kórházat, öregek otthonát és sportközpontot. Tevékenysége megváltoztatta az addig szegény negyed arculatát: többek között 2600 diáknak kínált lehetőséget tanulmányok folytatásához, a kórházban több mint 30 000 embert kezelnek évente, 7000 fiatal jutott sportolási lehetőséghez. Halála után tiszteletére a negyedben felépült templomot róla nevezték el, munkáját egyesületi formában folytatják követői, többek között Perla asszony is. 4 Visszatérve a szentelt víz forrásaira, a templomok melletti csapoknál a hívők általában megnedvesítik a szemüket, arcukat, vagy azokat a testrészeiket, amelyeket meg akarnak védeni a különböző bajoktól. Ugyanekkor isznak is a vízből, illetve ruhájukat is megnedvesíthetik ugyanebből a célból. A legelterjedtebb szokás, hogy a szentelt vizet műanyag üdítősüvegekben viszik haza. Igen kedveltek azonban a Máriát, Jézust, vagy a kedves szenteket ábrázoló műanyag üvegek is. Ezeket a műanyag üvegeket a templomok mellett található kegytárgy boltokban, vagy a templomban árusítják. Sokan visznek haza szentelt vizet otthonról hozott edényekben is, ezek általában nagy, tíz- vagy húszliteres edények. Szentelt vizet bárki hazavihet a templomból, akár férfi, akár nő, vagy gyerek. A hazavitt szentelt vízből a hívők egész évben isznak, hogy megtisztítsák lelküket, testüket, illetve, hogy megóvják testüket mindenféle fájdalmaktól. Igen elterjedt szokás, hogy a hazavitt szentelt vízből széthintenek a lakásban. Ez úgy történik, hogy elindulnak az ajtótól, majd az óra járásával megegyező irányba haladva balról jobbra minden sarkot, ajtót, a különböző bútorokat, például a székeket, a foteleket, az ágyakat meghintik szentelt vízzel. A lakás minden helyiségébe bemennek, szentelt vizet szórva a bútorokra (még a fürdőszobába és a spájzba is), végül visszajutnak oda, ahonnan elindultak, tehát a bejárati ajtóhoz, megszentelve így az egész lakást. Az otthon tárolt szentelt vízből bármikor ihatnak, azt bármikor széthinthetik a lakásban, manapság az ilyen cselekmény nem kötődik kifejezett alkalomhoz, csak a lelki szükséglethez. Azonban széles körben elterjedt szokás, hogy az új házakat, üzleteket, illetve műhelyeket használat előtt megszentelik szentelt vízzel. Ezt a szokást alkalmazzák akkor is, amikor nem mennek jól a dolgok, valamiféle rontásűzésként. A hívők általában tartanak otthon szentelt vizet. Gyakran meghintik vele a lakás kulcsait, illetve szeretteik fényképét, hogy elűzzék a rosszat, óvják otthonukat és családjukat. Szintén Buenos Airesben hallottam azt a szokást, amit állítólag már csak az öregek ismernek. Nagyhéten, szombaton Jézus feltámadását ünnepelve, délelőtt 10 órakor a templomok harangjai zúgni kezdtek. Az összes templom minden harangja megkondult ebben az órában, hatalmas erővel és hangosan, Jézus feltámadását hirdetve. Ezt az ünnepet nevezték a Dicsőség Szombatjának (Sabado de Gloria). Ekkor otthon a lakásokban kinyitottak minden csapot, 4 www.schwabenmedia.de