Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Sonnevend-Valle Anna: Agua bendita (szentelt víz)

SONNEVEND-VALLE ANNA Agua bendita (szentelt víz) Víz. Ez az egyszerű éltető elem központi szerepet játszott a legkülönbözőbb civilizációk mítoszaiban Egyiptomtól a sumerokon át a majákig. A természeti népek hiedelemvilágának egyik legelterjedtebb szimbóluma, egész metafizikai elképzelés alapja, gondoljunk csak Thalészre. A kereszténység előtti Európában a kutak és a források szent helyek voltak. A vízhez kötődő szakrális elképzelésnek a kereszténység sem szabott határt, bár a pogány szokásokat igyekezett kivetetni magából. Szent László Király Dekrétumainak Első Könyve 22. fejezetében a pogány módra áldozók büntetése cím alatt a következőket olvashatjuk: „A ki pogány módra kutak mellett áldoz, avagy fának és forrásnak és kőnek ajándokot ajánl, akárki legyen, egy ökörrel bűnhődjék érte."

] A keresztény Európában az egyház a szentelés révén kiemelte a vizet a mindennapi használatból, és természetfeletti célokra tette alkalmassá. A népi hitvilágban pedig ezzel párhuzamosan a szentelt víz általános gonoszűző, rontást megelőző, gyógyító szerepben élt tovább, illetve mágikus eljárások kísérője lett. Megszentelt vizet nemcsak a templomból vihettek haza a hívők, hanem a szent kutakból is. A legtöbb kegyhelyhez szent kút is tartozott. A lélek megtisztulását a test megtisztítása előzte meg, kultikus mosakodás formájában. Híres volt a vize a bodajki, káinoki, váci, tétszentkúti, mátraverebélyi szentkútnak. A szent kutak vize Bálint Sándor szerint népies szentelmény is volt, amelyből a búcsúsok hazavittek, hogy betegségükben orvosságként használják.

2 Buenos Airesben járva láttam, hogy egyes nagyobb templomok mellett mosdókagylók sorakoznak, csapokkal. Láttam, ahogy a hívők a templomból kijőve odamennek a csapokhoz, megnyitják őket, megmossák a kezüket, arcukat, és üvegekbe engedik a vizet, amit aztán hazavisznek. Kérdésemre kiderült, hogy ezekből a csapokból „agua bendita", azaz szentelt víz folyik. A szentelt vízben való mosakodás, vagy annak hazavitele Buenos Airesben ma nem kötődik különösebb alkalomhoz. A hívők, ha templomban járnak, és szükségét érzik, visznek haza a szentelt vízből. A jelentősebb plébániák mellett találni a szabad ég alatt egymás mellett elhelyezett csapokat, amikből szenteltvizet vehet bárki, aki szeretne. Buenos Airesben ilyen nagyobb templomok a La Gruta de la Virgen de Lourdes (A Lourdes-i Mária barlang) temploma (1. kép), az Obra de Padre Mario Pantaleo (Mario Pantaleo atya műve) templom, a Parroquia de Jesus Misericordioso (Irgalmas Jézus temploma), az új Virgen Que Desata los Nudos (Csomóbontó Mária) templom és az Iglesia de la Virgen del Rosario vagy Virgen de Pompeya (A rosarioi Szűz vagy Pompeyai Szűz temploma). Más templomokban, mint például a Medália Milagrosa (Csodás Medalion) templomában kis műanyag üvegben lehet szentelt vizet venni, amelyre Szűz Máriát ábrázoló matricát ragasztanak. Vannak olyan templomok is, ahol a sekrestyében hordóban tárolják a szentelt vizet, amelyből egész évben 1 www.angelfire.com 2 Bálint 1939.