Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

H. Csukás Györgyi: A piarista kusztodiátus építkezései Dörgicsén

vi J Alsó üördii si 2. kép. Alsó-Dörgicse kataszteri térképe, 1858. (A piarista kusztodiátáus épületei sötétebb színnel, a Csabi nemzetség épületei vonalkázással jelölve a birtokkönyv alapján) gerenda- és deszkapadlásos, rozzant pincével, udvarán istállóval, fészerrel. A falun felül épült a pálinkafőző, mellette istállóval. A falun alul elhelyezkedő pajtáskertben állt a cséplőpajta malterba rakott kőfalú, két deszkakapuval ellátott épülete. A pajtáskert rozzant karókerítését a fahiány miatt kőből rakott kerítéssel készültek pótolni 1827-ben. A pajtáskert mellett volt a nyári birkaakol kőből épült, náddal fedett U-alakú épülete. Mellette a birkások 1821-ben épült kőfalú, nádfedeles, deszkapadlásos, egyterű „tüzelőkonyhája" talán a régi füstösházak kései, speciális változata. Ugyanilyen épült 1825-ben a kanászok számára is a sertésakol mellett, de födém nélküli, földdel fedett változatban. Az 1827-es összeírásból kitűnik, hogy a birtok alkalmazottainak, cselédeinek a faluban lévő lakóházai, az árendásházak illeszkedtek a helyi paraszti és kuriális építési gyakorlathoz. A kasznárház, a Cservenka-féle volt tiszti ház és az árendásház szabadkéményes volt, s ahol kettőnél több szobát kellett fűteni, a konyhától távoli helyiség fűtését fütőkéménnyel oldották meg. A kasznárházat az összeíró úgy jellemezte, hogy „curiális ház formára" épült. Ugyanakkor az ispánház, a cselédházak és a pintér háza még füstöskonyhás. Kémény nélkül épült 1813-ban a mesterház is, amelyben külön lakószoba és külön oskolaszoba volt. A máig fennmaradt uradalmi lakóházakat „népi műemlékként" tartják számon. Hozzájárult ehhez a környék minden társadalmi szinten általános építőanyaga, a kő, amit rendszerint sárba, ritkábban malterba raktak. (Már az első katonai felmérésen pirossal jelölt kőépületek láthatók mind Alsó-, mind Felső-Dörgicsén.) A kőfejtés, kőszállítás a robotkötelezettség részét képezte. A XIX. század elején, a kusztodiátus birtokba kerülését követő első nagy építke-