Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

H. Csukás Györgyi: A piarista kusztodiátus építkezései Dörgicsén

H. CSUKÁS GYÖRGYI A piarista kusztodiátus építkezései Dörgicsén Veszprém megyében, az utóbbi évtizedekben egész sor olyan falumonográfia jelent meg, amelyek a levéltári, történeti források kiaknázásával, néprajzi gyűjtésekre támaszkodva igen részletesen, sokoldalúan rajzolják meg a vizsgált települések történetét, lakóinak jellegzetes életmódját. Az azonos táj, a nagyjából hasonló ökológiai feltételek ellenére igen változatos a monográfiákból kirajzolódó kép, ami épp a birtokviszonyok múltban gyökerező különbözőségének, a lakosság rendi, társadalmi, vallási, etnikai sokszínűségének köszönhető. Lackovits Emőke maga is társszerzője volt több ilyen monográfiának, az általa szervezett Káli-medencei kutatásoknak pedig kiváló összefoglalása Köveskálról megjelent önálló kötete, és a Kékkútat ismertető füzete.

1 E munkásságához csatlakozva a piarista kusztodiátus dörgicsei építkezéseit ismertetem röviden, kitérve az építkezést, településmódot messzemenően befolyásoló társadalmi és birtokviszonyokra. A kegyes tanítórend 1807-ben kapta meg a II. József által megszüntetett fehérvári kusztodiátus több megyében fekvő birtokait, amelyet ezután piarista kusztodiátusnak vagy Somogy megyei központjáról mernyei uradalomnak is neveztek.

2 A kusztodiátus 1807 előtt már hosszú ideje bérlők kezén volt, akik vajmi keveset törődtek a majorsági gazdálkodás fejlesztésével, az épületállomány korszerűsítésével. A kegyesrendiek hamarosan megszervezték a szétszórtan fekvő birtokok igazgatását, és tervszerű fejlesztésbe kezdtek, hiszen az uradalom bevételeiből kellett fenntartani iskoláikat. Amilyen jól szervezett volt az uradalom felépítése, működése, ugyanolyan gazdag és áttekinthető megőrzött iratanyaga is. E forrásanyag alapján már több könyv született a mernyei uradalom gazdálkodásáról.

3 Az uradalmi épületek állagára, a javasolt renoválásokra, változtatásokra, új épületekre vonatkozó, és az éppen elvégzett munkákról szóló, rendszeresen készített jelentésekből, leltárakból, elszámolásokból ugyanilyen részletgazdag kép rajzolható fel az építkezésekről, az építkezésmód változásairól.

4 Az egyes településeken élő, a kusztodiátussal, mint földesúrral különböző jogi státusban álló lakosságra vonatkozó információk pedig különösen érdekesek a kusztodiátus dörgicsei kerületében, ahol az uradalom jobbágyai, zsellérei mellett jelentős számban éltek kisnemesek is. A mernyei uradalom somogyi, tolnai központi birtoktömbjétől legtávolabb fekvő dörgicsei kerület a birtokok rangsorának végén állt, így fejlesztése mindig elmaradt a központi kerületekétől. A birtokközpont Alsó-Dörgicse volt, hozzá tartozott még Felső-Dörgicse, Akaii, Ság-puszta, Kékkút. A kerület jelentőségét a szőlőművelés adta. 1 A teljesség igénye nélkül, csak azokat a köteteket kiemelve, amelyekben Lackovits Emőke is közreműködött: Csopak története. Szerk.: Lichtneckert András. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 12. Veszprém, 1997; Balatonfüred és Balatonarács története. Szerk.: Lichtneckert András. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 14. Veszprém, 1999; Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza. Szerk.: Lichtneckert András. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 15. Veszprém, 2000; S. Lackovits Emőke: Kékkút és az Egyed-ház. Veszprém, 2000; S. Lackovits Emőke: Köveskál. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest, 2002. 2 A kusztodiátus történetére: Melhárd 1906; Bojt 1935; Szentiványi 1943. 3 Szentiványi 1943; Tóth 1977; 1978. 4 H. Csukás 1991.