Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Bárth János: Gyimeslok egyházi önállósodása 1853-ban

15-én latin nyelvű levélben számoltak be püspöküknek a Tatros-völgyi helyzetről. Mellékelték Lukács Péter „gyimesi" plébános nyilatkozatát is." A püspöki biztosok működésének hatására 1853 áprilisában felélénkültek a viták az elszakadást akaró lokiak és a maradást óhajtó bükkiek között. 1853. április 5-én a gyimesközéploki iskolában rendezett loki elszakadási gyűlésen megjelent 7 bükki csángó családfő, akik kijelentették, hogy 90 társukkal együtt nem tartanak a lokiakkal, hanem a „gyimesi", kontumáci templom kötelékében akarnak maradni. Másnap, 1853. április 6-án a Lókon járt 7 bükki gazda levelet íratott a „bizottmánynak", amelyben írásban is megerősítették elhatározásukat. Azzal érveltek, hogy viszonylag közel laknak anyatemplomukhoz és végtelenül távol esik tőlük a loki templom. Levelükön neveiken kívül további 60 bükki és gyimesi lakos nevét tüntették föl.'

2 Dátum nélkül levelet írattak azokban a napokban a lokiak is a vizsgálódó „bizottmánynak". Annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy mivel a bükkiek is részt vettek hajdan a középloki templom építésében, felszentelésében, könnyen előfordulhat, hogy munkájukért, anyagi áldozatukért kárpótlást kérnek a külön „megyébe" törekvő lokiaktól. Úgy ítélték meg, hogy a bükkiek és a „gyimesiek" a távolság hangoztatásával, a „távolság palástjával" el akarják fedni azt a vágyukat, hogy a királyi kincstár által épített és fenntartott határszéli templomhoz tartozva anyagi előnyökhöz jussanak. Javasolták, hogy a bükkiek és a „gyimesiek", ha élvezni akarják a kincstári templom anyagi előnyeit, mondjanak le a loki templomba fektetett munkájuk és anyagi áldozatuk kárpótlásáról.

11 A lokiak levelét külön oszlopban írták alá Felsőlok és Középlok jelesei, elöljárói. 1853. április 25-én a bükkiek és a „gyimesiek" Viertelmeister Péter helyettes jegyzővel újabb levelet írattak püspöküknek Gyulafehérvárra, amelyben kérték, hogy ne csatolják őket a születő új loki egyházközséghez.

14 Kérésük meghallgatásra talált. Gyimeslok egyházi önállósodásának útján a legfontosabb állomásnak az a gyűlés tekinthető, amelyet 1853. július 15-én tartottak a középloki iskolában a középloki és a felsőloki gazdák képviselőinek részvételével, Sánta Imre csíkszentmiklósi és Petrovics Antal csíkszépvízi plébánosok, mint püspöki biztosok felügyeletével. A gyűlésen a loki gazdák képviselői ünnepélyesen nyilatkoztak a következő sarkalatos kérdésekről: 1. Templomukat jó karban tartják, hiányait pótolják. Az egyházi épületeket és a temetőt bekerítik. 2. Fából kő alapra új plébániát építenek a szükséges gazdasági épületekkel. 3. Evenként 300 pengő forintot fizetnek plébánosuknak. 4. Minden igás állattal rendelkező család évente ad a plébánosnak „egy teher fát". A gyalogszeres lakosok a fát felvágják és összerakják. 5. A plébános három lova és két tehene a lakosok pénzen vett legelőin „nyárolhat", a pap állatainak téli tartására pedig 40 pengő forintot fizet a lakosság. 6. A stólajövedelmek tekintetében az eddigi szokást, illetve az egyház törvényeit tekintik mérvadónak. 7. Az első eset kivételével, erdélyi szokás szerint a lokiak is igényt tartanak arra, hogy három jelöltjük közül nevezzen ki számukra papot a püspök. 11 GYÉL. PHI. 1853/32/604. 12 GYÉL. PHI. 1853/32/604. 13 GYÉL. PHI. 1853/32/604. 14 GYÉL. PHI. 1853/32/604.