Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Gelencsér József: A kúthasználat joga a Káli-medencében

a fehéret. Ahol a kút oldalához kevés kitermelt kő maradt, ott a bástyából szedtek ki hozzá vagy a mezőre mentek mészkőért. Köveskálon Sebestyén Karolina (sz. 1912) emlékezett rá, hogy a XX. század elején különbséget tettek a kútfúrók, kutasok, illetve a kutköművesek között. Az előbbiek kifúrták, kiásták a kutat. Csákánnyal, ásóval dolgoztak, csöbrökbe rakták a köveket, amit állvány segítségével csigáztak föl. A kőművesek rakták ki kővel a kutat. Előbb az alsó kávát négyszögletesre, aztán arra rakták rá a többi követ, amit úgy eresztettek, adogattak le nekik. A kútásók között helybéliek is voltak. A két világháború között már jöttek bányásztelepülésekről, Ajkáról, Tapolcáról és Sümegről olyan kútásók, akik robbantottak, ami gyorsította a kútépítési. Az adatközlők úgy emlékeztek, hogy Köveskálon 1940 körül „már sok ház udvarán volt kút". Kékkúton még a gyűjtés idején sem rendelkezett három ingatlan önálló kúttal. Tál Jenő (sz. 1920) Fő u. 55. számú ház tulajdonosa említette, hogy a negyedik szomszédja használja a bástya melletti kútjukat. Több éve kifejezett kérésre engedték meg neki. A használó évente néhány napot dolgozott részükre a vízért. Egy másik háztól (Fő u. 49.) a szomszédok (Fő u. 51.) hordták a vizet, úgy, hogy az utca felől jártak be. Jó száz esztendő alatt a Káli-medence ivóvíz ellátásában alapvető változások történtek. A XIX. század végén az ivóvíznyerés szempontjából mostoha adottságú Kővágóőrsön és Köveskálon még csak néhány kút állt rendelkezésre, és nem volt sokkal jobb a helyzet a többi településen sem. A változás tendenciája a fenti időszaktól kezdve jól megfigyelhető. A meghatározó jelentőségű falukutak mellé kezdtek kiépülni az előbb több, majd kevesebb család ellátását biztosító közös kutak, melyek száma lassan nőtt is. A közös kutak ásásával párhuzamosan kezdtek szaporodni a portán belüli magánkutak. Végezetül az 1970-80-as években jött a vezetékes víz. A vízvétel hagyományos formái az ezt követő időszakhoz már egyáltalán nem fűződtek. A falukút - közös kút - magánkút keretei között, hozzájuk kapcsolódva a tulajdonosi és használati viszonyok különböző formái, típusai alakultak ki. Ezekhez szokások, szabályok fűződtek, szerveződések, tisztségek jöttek létre, bizonyos ideig működtek, majd haltak el, bomlottak fel. A több mint száz év alatt a kutak száma folyamatosan nőtt, így egy kútra mind kevesebb család jutott. A közös kutak hosszabb idejű fennmaradásában meghatározó szerepe volt a létesítést nehezítő természeti körülményeknek. Az idők során a kútkészítés módjában, a kutak felszereltségében, a vízvétel formájában is megfigyelhető a technikai és kulturális fejlődéssel összhangban lévő változás. Ahogy a községben mindinkább egyénivé, családivá lettek a kutak, úgy csökkent társadalmi szerepük, társadalmi életet szervező funkciójuk, hogy aztán ez is teljesen megszűnjön.