Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

G. Szabó Zoltán: A „Veszprém megyei duda"

1. kép. A Veszprém megyei duda leltári kartonján található rajz. (A képet közli: Békefi 1978. 407. 74-75. ábra, G. Szabó 2003. 165. 5. kép) értelműen a nyugat-európai dudatípusokon található meg, és már a XIV. századi dudásábrázolásokon is felismerhető. Veszprém megyéhez köthető ábrázolások esetében is egyértelmű a basszussípszár végén a kónuszos végződés, de nem mutatható ki a kapcsolat a konkrét hangszer és a különböző korokból és mesterektől származó ábrázolásokon felismerhető dudatípusok között

26 (7. kép). Dudásemlékek a Bakony hegység területéről A cím természetesen túlzó, hiszen (sajnos) nem bővelkedünk olyan tárgyi anyagban, valamint vizuális és verbális adatokban, ami az aerofon hangszerkultúrán belül a dudamuzsikára döntő bizonyítékokat szolgáltatna. Néhány évszázadokon keresztül az adatok hiányoznak, így a hangszerek közötti összefüggéseket nem könnyű megtalálni, ha egyáltalán van kapcsolat az egyes adatok között. Mégis nagyszerű, hogy a Kárpát-medencében az V-VI. században letelepült avaroknak - a régészeti leletek bizonyossága szerint - egészen biztosan voltak már az aerofon hangszercsaládba tartozó nyelvsípos hangszereik. A csontból készült, valószínűleg szájjal fújt, szabad rezgésű nádsípokkal ellátott kettőssípok - mintegy nyolc darab - kerültek elő a feltárt avar sírokból.

27 A legutolsó ilyen hangszert Veszprém megyében találta Cs. Dax Margit régész kolléganő, a Balatonfűzfő-Szalmássy telepi avar temető 15. sírjának feltárása során.

28 A csontsípszáras hangszer, öt páros hangnyílással rendelkező kettőssíp volt.

29 A középkor dudatípusairól igen keveset tudunk. Az illusztrációk nyújtanak némi, ám rendkívül bizonytalan fogódzót a hangszerekről. Az alsóörsi református templom külső falán található freskó vizsgálata kapcsán már foglalkoztunk a dudásábrázolások elemzésének nehézségeivel. Erről az ábrázolásról nem állapítható meg biztonsággal, hogy milyen képi összefüggésrendszerben díszíthette a templom déli külső falát. A hangszer látható elemeiről azonban megállapítható, hogy hasonlít a nyugat-európai képi megjelenítések dudásábrázolásaihoz. A felállított tipológiánk szerint az ábrázolt duda egy darab kónuszos végződésű bordószárral, valószínűleg egy dallamjátszó sípszárral rendelkezett, aminek végződése kó26 G. Szabó 2003. 27 Bartha 1934; Kozák 2001. 231-241. 28 Ltsz.:77.3.13.1-2. 29 Tóth-Schindler 2003. 61.