Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
G. Szabó Zoltán: A „Veszprém megyei duda"
hoz csatlakozó bőrszíjakkal fogták össze, így a tömlő használhatóságának szempontjából legveszélyesebb pontját zárták légmentesen. Ezzel a rögzítéssel nem találkoztunk még a Kárpát-medence dudáit vizsgálva. A sallangokkal kapcsolatban annyit megjegyezhetünk, hogy a dohányzacskókon és a subákon találunk hasonló díszes sallangokat, a dohányzacskók esetében hasonló a funkció is. 16 A dudák bőrtömlőjének elkészítésénél két alapvető módszert ismerünk. Nyugat-Európában a 3-4 évig érlelt, cserzett eljárással készített marhabőröket formára szabták, ragasztották és varrták, így ezek a bőrök öt-tíz évig is használhatók maradtak. Ezzel szemben Közép-Európában, a Balkánon, Kis-Azsiában, a Kaukázus vidékén a tömlőre nyúzott állatbőröket timsóval tartósították, ami ugyan 5-10 nap alatt elkészült, de a nedvességnek kevésbé állt ellen, így a szélzsákokat gyakrabban kellett cserélni. Ezeknek a kikészítési módoknak klimatikus okai is voltak, mivel az sem volt mindegy, hogy az adott területen a páratartalom éves szinten hogyan változik. Ez nemcsak a bőrök elkészítésének módjaira, élettartamára, hanem a nádsípok működésére is hatással volt. A leírások megerősítik, hogy a Kárpát medencében a tömlőre nyúzott állatbőröket timsóval preparálták úgy, hogy a timsó-konyhasóoldatot fele-fele arányban keverték. 17 A déli határszélen készült szerb és horvát dudák tömlőjéhez a bőrt minden esetben meszes-fahamus páclével szőrtelenítették. Az eddig vizsgált palóc és szlovák dudák között nagyjából egyenlő arányban fordulnak elő a kizárólag belül szőrös, illetve szőrtelenített bőrök. Általában a birkabőrök gyapját, a kutyabőrök szőrét szedték le, a kecskéét nem. Három olyan dudát találunk a Néprajzi Múzeum Népzenegyüjteményben, ahol a hangszer tömlőjén a szőrt kívül hagyták. 18 Ezek a hangszerek kivételesnek számítanak, hiszen egyedi módon a tömlőik csikótól, illetve borjútól, származnak. A dél-alföldi duda esetében, a feltűnően kis méretű - muzsikálásra szinte alkalmatlan - szélzsák ugyan általánosnak tekinthető birkabőrből készült, ám mégis egyedinek számít, hogy kívül szőrös, hiszen a többi birkabőr esetében akár szőrös, akár szőrtelen tömlőről van szó, minden esetben befelé fordították. Azt megállapíthatjuk, hogy a palóc területekről származó hangszerek, valamint az attól északra talált és gyűjtött szlovák származású „dudyk" esetében kívül szőrös tömlővel nem találkozunk. Kutatásaink során bebizonyosodott, hogy a szerb és horvát dudák (gajdék, dudék) esetében a déli határszélen kizárólag szőrtelenített tömlők vannak. Egyedül az Alföldről találunk adatokat kívül szőrös tömlők használatára. Ezt az első világháború előtti fotó, 19 valamint a XIX. század közepén készült rajzok is bizonyítják. 20 A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a tömlő elemzése alapján a hangszer az Alföldön megmaradt hangszerekkel mutat hasonlóságot. 16 A további vizsgálatok csak akkor lehetségesek, ha szétszedjük a rögzítést. 17 Madarassy 1934. 83-84; Füzes 1958. 182; G. Szabó 2004. 17-18. 18 Ltsz.: 66.118.5; 131163; 76.59.4. 19 G. Szabó 2004. 4-5. 20 Vahot 1853. 105; Kresz 1956. 141; Szakái 1992. 335-342.
