Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

G. Szabó Zoltán: A „Veszprém megyei duda"

G. SZABÓ ZOLTÁN A „Veszprém megyei duda" A Néprajzi Múzeum Hangszergyűjteményében a 131163-as leltári számon található duda 1932 őszén került a gyűjteménybe. A törzskönyvi bejegyzések szerint Garay Ákos

1 mintegy százdarabos vegyes pásztoréleti és ruházati magángyűjteményét vásárolta meg a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya.

2 Nem ez volt az első vásárlás, hiszen 1910-ben egy 186 darabos, főként pásztorművészeti gyűjteményt, majd a következő évben két Veszprém megyei faragott botot

3 vásárolt a festőművész-gyűjtőtől a múzeum.

4 Az 1932-es vásárlást Madarassy László igazgatóőr intézte. Munkajelentéseiben

5 az alábbiakat olvashatjuk: „A Garay Ákos-féle néprajzi gyűjtemény megvételének bonyolítása, [...] tisztíttatása, [...] leltározása (1932. július-november). A tárgyak elsősorban Fejér és Tolna megye településeiről (Őcsény, Alsónyék, Bátaszék, Apátipuszta, Simontornya, Vájta), baranyai és szlavóniai községekből (Dunaszekcső, Haraszti, Szentlászló, Kórógy), valamint alföldi területekről származnak. Néhány tárgyat Erdélyben és a Felvidéken gyűjtött a festőművész. Veszprém megye megjelölést két tárgy kapott, a 131162-es leltári számon található béressüveg és a 131163-as leltári számon található duda. Mindkét tárgy kuriózum a maga nemében. A süveg a jobbágykori férfiviselet legkarakterisztikusabb darabjának számít, és a Dunántúlról ez az egyetlen ilyen tárgy a Néprajzi Múzeum viseletgyűjteményében.

6 A duda is több szempontból különleges. Veszprém megyéből közgyűjteményben csak két teljesen felszerelt duda található, magángyűjteményben nincs tudomásunk innen származó tömlős hangszerekről. A hangszerkutatás csak érintőlegesen foglalkozott az instrumentumokkal,

7 a részletes elemzés elmaradt. E tanulmány célja, hogy a hangszert aprólékosan megvizsgálva, elhelyezzük a Kárpátmedencei dudatípusok rendszerében, ezáltal felhívjuk a figyelmet a különlegességekre, sajátosságokra. Az európai hangszerkutatás a duda felépítéséből kiindulva alapvetően a dudafejbe illeszkedő sípszár(ak), a különálló basszussípszár(ak), valamint a tömlő kikészítésének módjai alapján osztályozta dudatípusokat.

8 A Néprajzi Múzeumban található hangszerről azonnal megállapítható, hogy mivel a kecskefej-formázó dudafejben egy sajátos hosszabbítóval ellátott, bolhalyukas kettőssípszár van, a hangszer a Kárpát-medencében található dudákhoz tartozik, amelyeket főként a magyarok használtak.

9 Ilyen hangszerek a palócok körében, Pozsony környékén, valamint az Alföld déli területein maradtak meg a XX. század 1 Garay Ákos (Pusztaapáti, 1866 - Budapest, 1952) képzőművész, néprajzi gyűjtő. A Mintarajziskolában és Münchenben tanult. Sajátos tollrajztechnikával készítette rajzait, amelynek témái a huszárok, cigányok, pásztorok életéből merítette. Néprajzi tanulmányai a Néprajzi Értesítőben jelentek meg. Ismertek fotói és fonográfhengeres gyűjtései is. Vö. Seregélyi 1988. 197. 2 A tárgyegyütteshez tartozott még - a Somogy megyében rögzített - 16 darab „fonogrammhenger". 3 Ltsz.: 91097-91098. 4 Vö. Sáfrány 2000. 81. 5 EAD. l/A. MMI/1932. 6 Vö. Katona 2000. 215. 7 A tárgyat Sárosi Bálint leltározta. A hangszerrel foglalkozott Békefi 1978. 407. 74-75. G. Szabó 2003. 165. 5. kép, valamint G. Szabó 2004. 115. 8 Manga 1968; Bines 1973; Colinson 1975; G. Szabó 2004. 9 Manga 1968. 181; G. Szabó 2004. 26-27.