Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

P. Szalay Emőke: Ananászos bokorminták változatai a Tiszántúlon

5. kép. Úrasztali terítős sarka Zsáka 1764. Az egyik ananász, amely két pikkelysoros, felső petytyekkel. A második az előbb említett felismerhetetlen virágszerü elem, amely megegyezik a fenti két terítőn látható virággal.

25 Ez a motívum annyira jellegzetes, hogy feltétlenül közös eredetre mehet vissza. A két terítő használati helye közül Derecske és Berettyószentmárton egymástól 10 km távolságra lévő település, míg a harmadik esetében a pontos helyet nem ismerjük. Egy terítőt említünk még, amely a debreceni gyülekezeté.

26 Idesorolásának oka az, hogy a virágbokrot alkotó három elemből kettő ananász, bár az előbbiektől eltérő formájú, viszont a középső tulipánformájú két sziromlevele kifelé keskenyedő, közepén fűrészfogas elem, tetején hármas levélke, amely alapján átalakult gránátalmának tarthatjuk, hasonlít a fenti kérdőjeles eredetű beregi terítő középső motívumához. A berettyószentmártoni terítő 1750-es évszámmal ellátott, eszerint ezen térítőknek a XVIII. század közepére tehetjük készítési idejét, de ismételten utalunk a datálás bizonytalanságára. Az egymást keresztező szárakból szerkesztett díszítmény további változata, amelyen a három ananász mellett nem levelek, hanem bogyós, gyöngyvirágos ágak jelennek meg. Ennek két változatát láthatjuk egy váncsodi és egy kabai terítőn. A váncsodi terítő ananászai bár két pikkelysorosak, a mezők közepén láthatjuk a pettyeket,

27 ugyanilyenek a kabai terítő ananászai, amelyek azonban alul vastagabb levelekből emelkednek.

28 A minta megnyúlt, az ágak viszonylag hosszúak, hozzájuk képest a többi elem kisebb méretű, aránytalannak tűnik, különösen a kabai minta. Az ananásszal még két formációban találkozunk a tiszántúli úrasztali térítőkön. Egy zsákai terítőn a törökös féloldalas leveles ág motívum mintájára az indákon levelek helyett ananászok sorakoznak. A terítő ananászaiban a pettyek felül jelennek meg, viszont az oldalak álló ananászai pikkelyeinek közepén láthatjuk. Évszáma 1764.

29 (5. kép). Az utolsó díszítmény, amelyben ananásszal találkozunk, a csigavonalas inda, amelynek belsejében az ágat lezáró elemként látható. Az első esetben a jellegzetes háromsoros pikkelyezésű, középen lévő pettyekkel látjuk két levél közepén.

30 Az úrvacsora kendőről semmi közelebbit nem tudunk, „Magyarország, XVIII. század második fele" meghatározással szerepel. 6. kép. Úrasztali terítő középdísze. Debre cen, 1722. Tihanyi Tivadar felvételei 25 László 2001. 146. kép. 26 P. Szalay 2000. 109. 43. rajz. 27 P. Szalay 2000. 99. 23. rajz 28 P. Szalay 2000. 94. 27. rajz 29 P. Szalay 2000. 99. 51. rajz 30 László 2001. 202. kép