Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Marx Mária: Nemzeti jelképekkel díszített tárgyak a Göcseji Múzeum néprajzi gyűjteményében

nemzeti zászlót tart, bal kezével pedig tojásdad címerpajzsot támaszt.

31 A másik, gyűjteményünk unikális darabja, egy 1851-es dátummal ellátott, piros-zöld spanyolozással, fekete kontúrokkal színezett borotvatok.

32 Kettős, csúsztatható fedelén gyertyatartók és rozmaringágak között piros ruhás Szűzanya látható, karján a kisded Jézus, mindkettőjük fején korona kereszttel. Előképül valamelyik kegyszobor, vagy a róla készült nyomtatvány szolgált. A doboz alján nemzetiszín keretbe foglalva piros-fehér-zöld sávos magyar zászló látható. A zászló alatt zsinórozott, kitüntetésekkel ékesített dolmányban lévő katona mellképe, fél szemén kötéssel, alatta a kerethez hasonlóan bekarcolva „Gr. Schlick altábornagy" felirattal. (Franz von Schlick tábornok, „a félszemű", az 1948-49-es szabadságharc császári seregének volt sikeres hadvezére. Bár a tavaszi hadjáraton, 1849 áprilisában Gáspár András ezredes VII. hadtestével Hatvannál megfutamította, összességében mégis jellemzően győztes csatákat vívott a magyar sereg ellen. Jelenléte a borotvatokon a fentebb vázolt környezetben legalábbis elgondolkodtató.) Nemzeti hősök Az előző csoport tárgyain a zászlóval együtt már szerepelt a szintén nemzeti szimbólumként számontartott huszárfigura, amelyhez már csak a mézeskalácsos mesterség huszárformái járulnak. A nemzeti büszkeség megtestesítőinek alakja, a népszerű búcsúfia, nem hiányozhatott egyetlen műhely mintakészletéből sem. Gyűjteményünk legkorábbi darabjai közé tartoznak. A másik emblematikus alak a betyár, a gyűjtemény jelentős hányadát képviselő pásztorfaragványok, mángorlók, sótartók, kürtök központi figurája. Kilenc tárgyunkon jelenik meg magában, más nemzeti jelkép nélkül (9%). Érdekes módon, Kapoli egy kanászkürtjét leszámítva, nem fordul elő az országcímerrel együtt. A néprajzi gyűjtemény talán legjelentősebb, művészi szempontból I is leginkább kiemelkedő darabjai ezek: a cif* raszürös, koccintó, „hosszifuruglán" játszó, vagy lovon ülő, pisztolyos betyárt ábrázoló 3. kép. Vonuló betyárok alakja szarusótartón, XIX. mángorlók,

33 a korábban már említett oroszszázad vége lános sótartó, vagy a betyárt kísérő puskás pandúrt hordozó gyújtótartó.

34 Ahogyan a huszár a magyar vitézség, a betyár a XIX. században a magyar nyakasság, a nemzeti ellenállás jelképe volt. A legkésőbbi tárgyainkon is visszatér, részben mint a hagyományos ábrázolás nélkülözhetetlen motívuma, részben mint nemzeti szimbólumaink kissé osztályöntudatossá politizált képviselője, amely még az 1950-es, 70-es évek között is elfogadható volt. Soós Lajos sótartóin, tükrösein, de különö31 Ltsz.: 69.2.1.1-2. 32 Ltsz.: 60.113.2. 33 Ltsz.: 57.52.1; 52.7.28; 52.56.1. Éppen művészi kvalitásuk miatt ezeket a műtárgyakat a szakirodalom több helyen is közölte. Pl. Szentmihályi 1960. 355-357; Gráfik (szerk.) 1996. 657, 660. és 661. ábra. 34 Ltsz.: 71.21.4.