Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Hála József: Adatok Jankó János „A Balaton-melléki lakosság néprajza" című műve megszületéséhez

annak megkezdésére - anyagiak hiányában - csak 1893-ban kerülhetett sor.

21 E munka megindulásához szolgál kutatástörténeti adalékokkal a Lóczy Lajos által Herman Ottónak írt és a mellékletben közölt két levél.

22 Az elsőből az is kiderül, egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy e feladattal Jankó Jánost bízzák meg. Az 1892-ben írt első levél elején néprajzi társasági ügyről van szó: Herrmann Antal titkár, feltehetően tévedésből, regisztrálta Lóczyt a választmányi tagok között, ezt a földrajzprofesszor nem fogadta el, mert nem tartotta magát etnográfusnak. A levél második részében „Jankó dolgá"-ról olvashatunk. A fiatal kutató 1892-ben jelentette meg Kalotaszeg magyar népe című művét, az első magyar néprajzi táj monográfiát,

23 amely általában kedvező fogadtatásban részesült,

24 viszont Herman Ottó a Budapesti Szemlében kíméletlen bírálatot közölt róla.

25 A levélből megtudjuk: Jankó válaszolt Herman kritikájára, amelyet azonban Gyulai Pál, a Budapesti Szemle szerkesztője nem közölt; Lóczy egyetértett a Herman által írtakkal, s bár Jankó egyetemi assziszensi munkájával meg volt elégedve, nem akart geográfust nevelni belőle és a Balaton-melléki néprajzi kutatásokat sem gondolta rábízni (Melléklet 1.). A második levél tanúsága szerint Lóczynak 1893-ra, valószínűleg a tanszéken végzett szorgalmas és megbízható munkájának és bizonyíthatóan a Torda környékén végzett néprajzi kutatásai eredményeinek

26 köszönhetően alaposan megváltozott a véleménye Jankóról, olyannyira, hogy a Balaton-melléki magyarság kutatásával szándékozta őt megbízni. Mivel a Balaton Bizottságnak erre anyagi fedezete nem volt, Semsey Andorhoz fordult pénzért és kérte Hermant, hogy e kérését támogassa (Melléklet 2.). Nem tudjuk, hogy Herman Ottónak volt-e szerepe benne, de tény, hogy Semsey megadta a támogatást és Jankó elkezdhette gyűjtőmunkáját. Lóczy Lajosnak a Balaton Bizottság 1892. és 1893. évi tevékenységéről szóló jelentésében a következőket olvashatjuk: „6. Ezen programmszerü munkálatokon kívül még ujabbak is hozzájárultak a Balaton Bizottság vállalatához: a Balaton partjain fekvő helységek néprajzát Dr. Jankó János múzeumi segédőr úr kezdette el kutatni Semsey Andor úr áldozatkészségéből."

27 „Most Balaton Füredre utazunk, mert a B.-biz. megbízott a Balaton néprajzának (három évig tartó) megírásával" - közölte Jankó Márki Sándorral az 1893. július 21 Jankó 1902. III. 22 Lóczy 1892; 1893. 23 Jankó 1892; kalotaszegi cikkeivel és két kísérő tanulmánnyal ellátott reprint változata: Jankó 1993a. 24 Lásd pl. Ellenzék 1891. (XII.) 285. sz. 3; Erdély 1892. (I.) 146; Erdélyi Híradó 1892. (V.) 39. sz. 3; Földrajzi Közlemények 1892. 368-370; Gyarmathyné 1892; Herrmann 1892b; Márki 1892; Vasárnapi Újság 1892. 160; Vámbéry 1892; K. Weress 1892. 25 Herman 1892b. 26 Jankó a Magyar Földrajzi Társaság megbízásából Torda környékén végzett néprajzi kutatásairól az egyesület 1892. november 24-én megrendezett felolvasó ülésén számolt be (Földrajzi Közlemények 1892. 521), e vizsgálódásainak eredményeként jelent meg a torockói vasbányászatról és -kohászatról írt munkája (Jankó 1893a) és a terület népi kultúráját bemutató második tájmonográfiája (Jankó 1893b). 27 Lóczy 1894. 120. Jankó János 1894-ben segédként lett a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának (a későbbi Néprajzi Múzeumnak) a vezetője, még ugyanabban az évben segédőrré, 1900-ban őrré, 1901ben pedig osztályigazgatóvá (igazgató őrré) nevezték ki (A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Budapest, 1902. 381.).