Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Lukács László: Húsvéti tojásjátékok

sárgáját. Tojásgurításnál lerakták sorba a tojásokat egymástól arasznyi távolságra, megjegyezve a tulajdonost, és mintegy 2,5 méterről gurítottak egy másik tojással. Ha a gurító úgy találta el a más tojását, hogy az eltört, akkor elnyerte azt, viszont ha a gurított tojás tört el, akkor az a megcélzott tojás tulajdonosáé lett. A tojásba dobálásnál a földre tett hímes tojásra öt kakaslépésről dobáltak fémpénzzel. Aki dobni akart, az fizetett a tojás tulajdonosának egy meghatározott összeget. Ha a pénz beleállt a tojásba, akkor a dobó elnyerte azt, ha nem, akkor minden további dobás előtt újra fizetett a tulajdonosnak.

23 Budán a Gellért-hegyen, a Citadella környékén az 1850-es években minden húsvéthétfőn búcsút, népünnepélyt rendeztek, ahol narancs- és tojáshajítást is játszottak.

24 1854-ből olvashatjuk: „Otthonosak náluk a következő népszokások: A tojáshajigálás húsvét másodnapján.. ,"

25 A Buda környéki német községekben a két világháború közötti időszakban még játszották a Titschn-t, a tojásokat csúcsaikkal egymáshoz ütötték. Piliscsabán, Pilisvörösváron, Törökbálinton az Aarlaufmleusn-na\ vagy az Aarruln-na\ szórakoztak a fiúk: ferdén álló deszkáról gurították le a tojásokat.

26 Martonvásáron (Fejér m.) a második világháború előtt húsvéthétfő délutánján a fiúk még kétféle tojásjátékot is játszottak. A sejberolás (tojásgurítás) a 6-10 éves gyerekek játéka volt. Hat-tíz fiú játszotta. Egy szál deszkát kövekkel támasztottak fel vagy az utcán az árokpartra fektették. A lejtős deszkán egymás után gurították le a piros tojásokat. Ha valamelyiknek sikerült eltalálni a másik legurított tojását, akkor az eltalált tojást elnyerte. Ercpénzzel dobáltak a tojásokra a nagyobb, 10-12 éves fiúk. Egy fal mellé egy-egy piros tojást tettek le a játékban résztvevők. A faltól mintegy 2 méter távolságban vonalat húztak. Erről a vonalról réz kétfilléressel egymás után dobáltak a tojásokra. A pénznek élével keltett beleállnia a főtt tojásba. Akinek ez nem sikerült, annak a pénze a földön maradt. Aki eltalálta a tojást, azé lett az eltalált tojás és a földön lévő összes pénz is. Ha a fal mellől elfogytak a tojások, akkor újra tettek le egyet-egyet. Ma is él a tojásgurítás és a tojásba dobálás szokása a mezőföldi Lajoskomáromban, ahol a tojásjátékokat 1985 húsvétján tanulmányoztam. Húsvéthétfő délutánján a gyerekek szüleikkel, nagyszüleikkel együtt kimennek a temető mellé, a régi vásártér lejtős, füves oldalához. A gyerekek - fiúk és lányok is, kettőtől tizennégy éves korig - kis kosárban 8-10 piros tojást hoznak magukkal. Egymás után gurítják le a tojásokat a füves lejtőn. Az a cél, hogy a tojás minél messzebb guruljon, és ne törjön el. Az épen maradt tojást újra guríthatják. Az eltörött tojások közül az elsőket a gyerekek megeszik, a szülők sót is hoznak magukkal, besózzák. A később összetört tojásokat a szülők, nagyszülők összeszedik, és a kosárkában hazaviszik a kiscsibéknek. A tojásba dobálással az 1960-as évekig a 10-12 év körüli fiúk nyerészkedtek. Egy fiú letett a földre egy piros tojást. Aki dobni akart rá, az fizetett a tojás tulajdonosának 10 vagy 20 fillért. A tojástól 8-10 lábfej távolságra vonalat húztak. Erről a vonalról lehetett dobni a tojásra réz húszfilléressel vagy telefonérmével, esetleg kétforintossal. Aki a súlyosabb és nagyobb kétforintossal dobott, annak vagy többet kellett fizetni egy dobásért vagy messzebbről dobott. Ha nyolc lábfej távolságról dobtak, akkor nem volt szabad előrehajolni, ha tízről, akkor előrehajolhattak. A pénznek itt is élével kellett a főtt tojásba beleállnia. Akinek ez első dobásra sikerült, azé lett a tojás. Ha nem állt bele, 23 Csákányi 2000, 437. 24 Hunfalvy 1859. 117. 25 Lauka 1854. 135. 26 Bonomi 1933. 77.