Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Lukács László: Húsvéti tojásjátékok

nő komálásával egy időben a gyerekek hímestojásokat gurítottak. Galambokon a két domb közötti rétet Banyának hívják. Húsvétkor mondták: Gyerünk tojást gurítani a Banyába!" Veszprém megyéből Vajkai Aurél említette a szokást Herendről, ahol húsvétkor a fiatalok kimentek a mezőre, tojást ütögettek, labdáztak.

14 Lackovits Emőke több községből is részletesen leírta: „A fiatalok már Húsvét vasárnap délután kimentek a szabadba, általában a falu határában lévő rétre játszani. A lányok piros tojást dobáltak labdaként egymásnak, lányok, fiúk tojást gurítottak, s ha összekoccantak a tojások, mindkettő a gurítóé lett, ellenkező esetben pedig azé, aki kitette a színes tojást. Városlődön egy favilla ágai közé gurították mindaddig, amíg el nem tört, s ekkor közösen elfogyasztották. A Somló környékén csak a hibás tojásokkal gurítottak. Többnyire legények játéka volt a kókányolás, azaz tojásvágás. Az egyik tartotta, a másik pedig két ujja közé igyekezett úgy belevágni a tojásba a pénzt, hogy beleálljon. Ilyenkor elnyerte a tojást, ha nem sikerült, akkor a pénz - többnyire krajcár, fillér - a másiké lett. Pulán lányok, legények együtt kókányoltak. A Somló vidékén viszont nem fogták meg a tojást, hanem egyikük a fal tövébe letette, és itt kellett öt lépésről belevágni a pénzt. A meghatározott távolságot be kellett tartani, ha a tojást kézben fogták. A játék egy másik változatában (pl. Padragon, Csékúton) csak összekoccantották a tojásokat, s akié eltört, azét elnyerte a másik."

15 Vászolyban (Veszprém m.) adatközlőm, Mórádi Károly (sz. 1926) emlékezett a tojásgurításra: „Húsvéthétfőn a Dombról, a Fösökerésztnél gurították a tojást. A kataszteri térkép szerint ez az Akódomb, de nem használják ezt a nevet. Gurigázásnak, gurításnak nevezték. Ami összetört, megették. A levegőbe is feldobták, de versengés egyik esetben sem volt, legfeljebb elismerték az ügyességét annak, aki elkapta a tojást. A szülők közben beszélgettek, találkozási alkalomnak számított. Az 1980-as években még gurították, ma már nem." Vászolyban Vöröstóról települt németek is éltek. Somogyszobról 1892-ben Trencsény Lajos küldte be a húsvéti tojásjátékok figyelemre méltó leírását a Magyarországi Néprajzi Társaság Ethnographia folyóiratának: „A falu közelében van egy nagy rét, Kerékarasz, mely húsvétkor a délutáni istenitisztelet után csakhamar megélénkül s kezdetét veszi a játék. A leányok himös tojásaikat magasra felhajigálják, nagyokat tapsolnak hozzá s ügyesen elkapják. Más helyen a legények lapdáznak s ugyancsak járja a kifutós, sintéres, várbaállós vagy sugós, némelyek a leányokkal dévajkodnak s el-elkapdossák előlük a felhajított tojást. A gyermekek széltében kókányónak, összeütik tojásaikat, hogy kié erősebb s marad épen. A ravaszabbak fatojással kókányónak s ha a turpisság kitudódik, egy kis birkózással hamar kiegyenlítik a dolgot s az eltört tojásokat közösen elfogyasztják. Szobban reformátusok és katholikusok feles számmal vannak s megosztoznak a Kerékarasz két felében; egyik helyről nem mennek át a másikra, hanem megvan mindenki a maga helyén békességben s nincs rá eset, hogy egymással bárminemű viszályba elegyednének."

16 Somogyból a büssüi húsvéthétfői tojásjátékok három formáját Várkonyi Imre gyűjtéséből ismerjük: „Ebéd után a fiatalok csapatostul kivonultak a temetőbe (mert ott volt alkalmas gyöp; a réten a füvet összetaposták volna!) vagy más gyöpös területre, és megkezdődött a vidám szórakozás. A tojásdobálás a lányok időtöltése volt. Szembeálltak párosával, és egymásnak dobáltak egy-egy hímes tojást. Amelyik tojás le13 Lévainé 1963. 239. 14 Vajkai 1987. 187. 15 Lackovits 2000. 145. 16 Trencsény 1892. 128.