Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Barabás László: Az aranycsitkók nyomában

- Sároson a karácsonyfát karácsonykor a Jézuska hozta. Újév reggelén angyaljárás volt. Az már inkább diót, almát, cukorkát hozott. Kinyílt az ajtó, és az angyal, aki nem volt más, mint nagytata vagy keresztapa, bedobta. Igyekeztünk felkelni, mert jön az angyal, s ne kapjon az ágyban. (27) - Mesélte egyik unokatestvérem, aki királyfalvi volt, mondta a leánykáinak karácsony után, hogy no, most kell járjon az aranyos csitkó. Nekik járt, ott járt, de nálunk Dombon nem. Hozott ajándékot a gyermekeknek, mint az angyal. (28) „Né, kaptál-e csitkót, egy ajándékot!" - A csomagokra ráírják, hogy kitől van. Ez a keresztanyád csitkója, ez a nagynénéd csitkója. (15) - Eddig jártak éccaka, korán reggel, most már nappal járnak. A keresztanya behozza az ajándékokat a gyermekeknek, azok örülnek. Megcsókolják kereszt-gyermeküket. A kománét megkínálják egy pohár borral vagy süteménnyel. (21) - Minden gyermekhez jár most is a csitkó, de elég nagy költség most. Mindenki búsul: jaj istenem jön a csitkó, kell menjek vásárolni. Mit vigyek, mit vigyek? (8) - Körülbelül nyolc-tíz évtől elmaradt az a szokás, hogy felöltöznek. A mai fiatalok nem öltöznek fel. Bé van téve a csomagba csokoládé, ruhanemű, pénz. Arra ráírják a nevit, akinek viszik. Van olyan gyermek, hogy kap még ötöt - hatot is. Né, kaptál egy csitkót, egy ajándékot! (21) - Én az este is felöltöztem aranycsitkónak, s bemutatkoztam az unokáknak. Gézuka hétéves, Annamária négy. A kicsike még félt. Kérdezgettem őket: gyermekek, ti tudtok vaj egy verset? (22) A kis Jézus aranyalma, Boldogságos szűz az anyja, Két kezével ápolja, Lábaival ringatja. 0 te dudás, mit prédikálsz, Fényes az ég, nem kell lámpás. Verjed, zengjed a citerai, Zengjél Úrnak egy szép nótát. (24) Csillag gyúlt a sötét égen, Megszületett reményem. Csendben pihensz anyád karján, Reménységünk éjszakáján. (25)