Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)

Ujváry Zoltán: A folklór egyik írott forrása: a ponyva

Kelemen Lászlót a bosszú annyira felforralta, Hogy a szegről a fegyverét haragjában lekapta, Ráduplázott a szép lány keblére Piros vére a leánynak a földet befestette. Mire való egy leánynak két szetetőt tartani, Az ilyenből nem is lehet jó aszszonyi remélni. Mindegyiknek a szivét elcsábítja, Vagy a legényt kineveti, egymásra haragítja. Mikepércsi csendőrörsre Kelement bekísérték, A debreceni királyi ügyészség fogházában fogságba helyezték, Szándékos emberölés terhelte, A királyi törvényszék tiz esztendőre ítélte. A népi históriaszerzők, vándorköltők utolsó generációjához tartozott Toronyi János. Személye, működése abba a körbe tartozik, amelyről Takács Lajos írt a Históriások, históriák c. könyvében (Bp. 1958). A népi verselőknek fontos szerepük volt a folklórtermékek létrejöttében és terjesztésében. Számos népköltészeti alkotás az ő nevükhöz költhető. A vándorköltők, históriások faluról-falura, városról városra járva árulták az általuk versbe szedett, olykor prózában is megírt érdekesebb események történetét. A vándor hegedűsök is besorolandók a dalok, nóták terjesztői közé, mint pl. a Hortobágy melléki pusztában kóborló Rimóczy Lajos. A vándorköltők, vándor lantosok működése a magyar folklórtörténet külön fejezetébe tartozik.