Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet Lackovits Emőke tiszteletére (Veszprém, 2006)
Kriza Ildikó: Szerelem és szenvedély balladákban és képeken
halált hozó rémmel. Az ördögszerető egyszerre mesei és balladai téma, de leginkább hiedelemmondában maradt fenn. A kedvese után vágyó lány az ördög kezébe kerül. Felismerve a tévedést, meg akar szabadulni a végzettől, de már késő. Ezt a sokféle megfogalmazásban létező témát Zajzoni Rab Istvántól vette át Kriza János a székely népköltészetet bemutató kötetébe, annak ellenére, hogy költői alkotás és nem a szájhagyomány része. Nagy Sándor nem szól önéletírásában arról, hogy miért fordult figyelme éppen ehhez a balladához. Képalkotása nem maradt el a folklórihletésü témákétól. A triptichon első része harmóniát hirdet, egy kedves lovas személyében, aki mellett az oszlopos tornác aprólékos díszei és a lovas szép tulipános mellénye szerelmi szimbólummal felkeltik a részletek iránti érdeklődést. Az üvegablak felső részén nyugalmas szántóföld, legelésző ló idilljével azonban éles kontrasztot hirdet az élénk vörös-kék-sárga-lila színcsíkok szeszélyes vonalainak drámaisága. A képből nem tudjuk, hogy a lovas valójában a katona szeretője után vágyódó lány víziója, aki hallani véli a hívó szót, és az intések ellenére útra kel. A triptichon középső része mozgalmas jelenet. A bátor, erős leány, duzzadó keblekkel, a sátán kezébe került. Észrevette, hogy a férfi nem az ő kedvese, fején ördögi szarvakat lát, a csizma helyett pata éktelenkedik a lábán. Az ölelésből szabadulni vágyó lány egyenlőtlen küzdelemét jeleníti meg a mester, és a harmónia nélküli szerelmet a csupasz, felkopaszodott ágak mögé illeszti. A két szereplő ellentéte kifejeződik az elfordított tekintet: 1 ifi 1 ' "A;• • Bis jaMa&BligjjS J ÉÉfl ft ! ben, a lány erőtlenül lehajló kezével, a vad férfi arc részletező megjelenítésével. Az ölelő férfi mögött nyugodt idilli tájat álmodott a festő, szántóföldet, legelésző lóval, talán éppen délidőben. A záró képen fejjel lefelé, kibomlott ruhában fekszik a halott, haja földön tekeredik, mint valamilyen csúszómászó. Alatta, mint minden kép alatt, olvasható a képet ihlető balladai idézet. Szép metszett betűkkel a látható a vers záró sora: „Liljomokra hullva feküdt a szép hulla". Az ördögszerető monda, ballada ismert változatai mellett Marosvásárhelyen egy impreszszív ablakkép misztikus látványa a reális és 4. kép. Solomon Sári. Méry Gábor felvételei irreális világ ellentétét hirdeti 14 (4. kép). A természetfeletti erőknek kitett hősöket, a megmásíthatatlan végzetre épülő drámák áldozatait ábrázolta a művész, különböző megközelítésben, a szecesszió kínálta képtípusok felhasználásával. Minden kép művészi és egyedi, a balladaillusztrációk leghíresebbjei. Nagy Sándor szerencsésen megragadta a ballada fő mondanivalóját, és ha ki is hagyott belőle néhány részletet, a szerkezet töretlen, érthető. A három egységbe tömörített sorstragédiák gondos kimunkálása nem öncélú. Az üvegablakok nem nagy táblákból állnak, hanem középkorias technikával apró ólomüvegek. Minden részletnek, színnek, vonalnak ebben a technikai rendszerben megvan a maga helye, szerepe. A kivitelezésben maradandó érdeme van a magyar üvegfestészet képviselőjének, Róth Miksának. A dekoratív színesség nem nyomja el a belső feszültséget, a pszichológiai tartalom hatását, hanem felfokozza azt. A balladák végzetes érzelmeket megfogalmazó világa, az ég és föld között vergődő hőse14 Faragó 1967. 177.
