Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

ÉRY KINGA: Előszó

ELŐSZÓ Mi másról is szólhatnék legelőbb e bevezetőben, mint a háláról és köszönetről, amiért e kötet napvilágot látott, s amelyben Balassa László, Koppány Tibor, Rainer Pál, Regénye Judit és Schildmayer Ferenc, időt és fáradságot nem kímélve, baráti szívességből, hozzáférhetővé tette Kralovánszky Alán három fontos, ámde mindeddig közÖletlen ásatásának eredményeit. De éppígy köszönet illeti a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóságot és a Veszprém Megyei Múzeumok Baráti Körét, hogy előteremtették e munka kiadásának költségét, értékelve ezzel azt a gyarapodást, amelyet e feltárások két középkori templom napvilágra hozatalával, továbbá a veszprémi vár erődítményrendszere s egyik barokk palotája megkutatásával a megye és az ország számára eredményeztek. Mivel mindhárom ásatáson magam is részt vettem, elmondhatom, hogy ezek nemcsak szakmai, hanem felejthetetlen emberi kapcsolatokkal és emlékekkel is gazdagítottak. Hadd idézzek fel közülük néhányat! Legtöbb emlékem Taliándörögd egykori templomának feltárásához fűződik, talán varázslatos környezete miatt is. Sok máson kívül meleg szívvel gondolok a kutatást kezdeményező Entz Gézára, a templom sajátságos kérdéskörét érintő helyszíni eszmecserékre és bölcs tanácsokra, amelyeket tőle, továbbá Andrzej Tomaszewskitől, Cs. Tompos Erzsébettől és Mezey Lászlótól kaptunk; jó emlékezni a felmérési és rajzi munkában oly nagy odaadással részt vevő Gyöngy Katalin, Horn Zsuzsa, Pleva Ilona, Pleva Margit, valamint Schulz István kedves társaságára, a feltárást segítő Golden Bemard régész kollégára, az eredményeket folyamatosan figyelemmel kísérő Horváth József, Körmendy József és Steixner Antal kanonok urakra, a kiváló helybéli ásatási munkásokra, s arra a búcsútábortűzre, amelyen nemcsak a munkatársak, hanem Taliándörögd apraja-nagyja is jelen volt, s ahol a leánykar esti szerenádot adott. A főszereplő, a méltóságteljes templomrom, noha védelméről mi sem gondoskodik, egyre fogyatkozva bár, de az ősök kiváló építőtudásának köszönhetően ma is áll, sőt színhelyül szolgál a Kapolcsi Művészeti Napok eseményeihez. Vajon lesz-e, aki helyreállítását elősegíti? A veszprémi Kálvária-dombon egykorvolt középkori templom alapfalait, felszíni nyomok hiányában, az ásatás mondhatni a semmiből hozta napvilágra. Hogy alaprajza ma is tanulmányozható, az a MÜM 306. sz. Táncsics Mihály ipari szakmunkásképző iskola tanulóinak köszönhető, akik elvégezték a falak megóvását és kis mértékű felfalazását, egyben gyakorlatot szerezve a kihalóban lévő törtköves falrakási eljárásról. A feltárásban a veszprémi leletmentések kiváló munkásai: Bolla Sándor, Kolonics József, Lőrincz Sándor és Nagy Károly segítettek, a falmaradványok felmérése és lerajzolása ' Babos István és Kralovánszky Réka munkáját dicséri, Balassa László pedig mindvégig társ volt az építészettörténeti problémák megfejtésében. Magam rég nem jártam a Kálvária-dombon, de úgy sejtem, az egykori Szent Miklós-szeg templomának romjait, éppúgy mint korábban, ma sem sokan látogatják, pedig a város szívében több figyelmet érdemelne. A veszprémi Dubniczay-ház pincétől a padlásig történt megkutatása - benne még működő hivatalokkal - bonyolult feladat volt, viszont olyan föld alatti falszakaszokat is napvilágra hozott, amelyek a vár erődítményrendszerének eddig ismeretlen műszaki megoldását szemléltették. A Pleva lányok rajzi közreműködése ennél a feltá-