Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

BALASSA LÁSZLÓ: Kralovánszky Alán 1980. évi ásatása és falkutatása a veszprémi Vár utca 29. - az ún. Dubniczay-ház - telkén

Befejezésül: az ásatás eredményei közül kiemelkedő jelentőségű - a ,10 láb széles" fal, - a rondella és - a kelet-nyugati falak csatlakozása, méretrendje és korszakolása. Igazolódott az 1572-es Giulio Turco-féle felmérés pontossága és hitelessége. Úttörő jelentőségű viszont a „föld alatti" és „föld feletti" ásatás összekapcsolása, a falkutatás mint komplex módszer megjelenése. Kralovánszky Alánnak 1980-ban még etikai és jogi problémát jelentett, hogy „áshat-e" a régész a föld színe felett. A Dubniczay-telek adva volt, így kellett kutatni, a régész követői ma már magától értetődően kutatnak a föld alatt és a föld felett. (31. kép) Jegyzetek 1 RHÉ GYULA: Ó-Veszprém. Veszprém Vármegye, 1926. dec. 25. GUTHEIL JENŐ: AZ Árpád-kori Veszprém. Veszprém, 1977. KOROMPAY GYÖRGY: Veszprém. Bp., 1957. 2 DR. LUKCSICS PÁL-dr. PFEIFFER JÁNOS: A veszprémi püspöki vár a katolikus restauráció korában. Veszprém, 1933. 3 A HUNGARHOTELS Vállalat. 4 A VÁTIIV. Iroda, Dragonits Tamás, Sedlmayerné Beck Zsuzsa, Kelemenné Major Ágnes. 5 Az ásatási napló és az ásatási dokumentációja: áttekintő és szelvényrajzok, fotók, valamint az összefoglaló jelentés a Bakonyi - most Laczkó Dezső - Múzeum, Veszprém régészeti adattárában, 18276-81 leltári számon. A vár DNY-i házsorát előreugrásával megtörő, mintegy 33 m szélességű és 36 m mélységű telken áll a Dubniczay István éneklőkanonok által 1747 és 1751 között építtetett kanonoki ház. Az L alaprajzú, egyemeletes, összképében későbarokk copf főépület mai képét valószínűleg több - de még a XVIII. században történt - átalakítása során nyerte. Elhelyezését biztosan korábbi épületek szabták meg, ilyenek befoglalása azonban - a DNy-i nagy, kőboltozatú pincét kivéve - nem tételezhető fel. Az „L"-alaprajz rövid szárához DNy-on egységes építésűnek tűnő pince-földszint-emeletes magtár csatlakozik. A magtár folytatásában külsejében is többszöri átépítés nyomát viselő, részben alápincézett, földszintes épület áll, DNy-i végén századforduló körüli stílusú fatornáccal. Az ÉNy-i egytraktusú, földszintes oldalszárnyat a főépülettől eredetileg keskeny épületköz választotta el, amit a későbbiekben nyitott előtérré, majd teljesen zárttá építettek be. Maga a szárny is több fázisban épült (nem zárható ki, hogy középrésze a főépületnél korábbi), DNy-i végébe foglalták a rondella fennmaradt falait. Az udvart DNy-ról a XIX. században keskeny, egytraktusú szárny zárta, amit a XX. század elején elbontottak. (Erről Kralovánszky Alánnak az ásatás idején még nem volt tudomása.) 6 Veszprémi Laczkó Dezső (Bakonyi) Múzeum adattára (az ásatások időrendjében): HUNGLER J. 1957. 3284. ltsz: Ferences rendház és a Nagyszeminárium kertje; H. GYÜRKI K. 1957. 3283, 3285, 3287, 3292, 3293, 3331, 3361, 3379. ltsz. Nagyszeminárium kertje, Szt. György-kápolna és ÉK-i várfal; ÉRI I. 1957. 3398/1. ltsz. Ferences rendház terasz és pince; ÉRI I.-Palágyi S.: 1972, 16520. ltsz. Tűztorony környéke, DNy-i bástya; TÓTH S.: 1972., 16041. ltsz. Székesegyház szentélye, ÉK-i várfal; PALÁGYI S. 1973., 16694. ltsz. Dravecz-ház pincéje, terasza;