Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

S. LACKOVITS EMŐKE: Előszó

Valóságos tisztelettel fordult az előtte járók, az elődök felé, lett légyen az a közelmúlt vagy a régmúlt. Ugyanilyen tisztelettel beszélt a történelmi korok jelentős vagy kevésbé jelentős személyiségeiről, akár a nagy nyilvánosságnak, akár szűk baráti körnek. Amit mondott, azt nem lehetett kétféleképpen vagy sokféleképpen értelmezni. Ezt a Múzeum Baráti Kör tagjai többször is megtapasztalhatták. Nem véletlen, hogy az 1956-os forradalom mártírjai tömegsírjainak feltárásához őt hívták el, a velük kapcsolatos munkákra őt kérték fel. Szívéhez különösen közel álltak mindazok, akikkel akár viták közepette is, de „együtt gondolkodhatott". Igazi szellemi élmények voltak ezek a beszélgetések és mennyire hiányoznak! Nem hivatkozott ugyan rá minduntalan, azonban tetteivel bizonyította, hogy mind a haza, mind a nemzet ügye iránt elkötelezett ember. Ezért vállalt olyan feladatokat is magára, amelyeket egy békésebb, kiegyensúlyozott, a tudomány szolgálatának kedvezőbb korszakban gondolkodás nélkül másnak engedett volna át - hiszen elsősorban mindig a szakmáját művelte és akarta művelni, hivatását gyakorolta, de a feladatok és kihívások elől sem futamodott meg. Szellemét, az örökkévalóságba távozott lényét csupáncsak töredékes formában, emlékezéseinknek feledést is hordozó gyarlóságától korlátozottan idézhetem. Sokunk számára ilyen volt Kralovánszky Alán: egyszerre Mester és példakép. Véleménye, bírálata a minőség, a tisztesség garanciája. Emlékezetét kegyelettel, szeretettel őrizzük, magunkon érezve vigyázó szemét. Szilárd volt és rendíthetetlen, hittel élt, az igazak ösvényén járt. „Igazi lényévé a személytelen, örök mértéket tette. " (Weöres Sándor) Halálával „szétmállott mindaz, ami az embernek időbeli, változó része... nem a léte, hanem a különléte szűnt meg..." Ő már ott van „az időtlenben, változatlanban...", amely „fényentúli ragyogás, tett nélküli sugárzó működés, érzéstelen teljes szeretet: örök változatlanság, mégsem megdermedés, hanem változásfelettiség, amelyben minden változó is benne rejlik..." (Weöres Sándor) Életem nagy ajándékának tartom a barátságát! Ki volt és milyen volt Kralovánszky Alán? Az általa is tisztelt és szeretett Weöres Sándor szav^

J ragadják meg igazán lényének lényegét, szellemének ragyogását: „A ki a lényében rejlő őstudást önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhető: az élet és halál csak felületesen sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes. " (Weöres S.: A teljesség felé. Bp. 1995. 9.) Ugyankkor most azt is megkérdezem még, hogy finom, intellektuális humorával mit mondana erre Alán? Elhangzott: 1998. november 19-én Veszprémben, a Múzeum Baráti Kör Közgyűlésén, dr. Kralovánszky Alánra emlékezve halálának ötödik évfordulóján. S. Lackovits Emőke