Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

KOPPÁNY TIBOR: Kralovánszky Alán taliándörögdi templomrom ásatása

val sikerült meghatározni a gótikus templom északi karzattartó pillérének északnyugati sarkánál -, a laza kötésű és agyagba rakott alapozás elpusztult és a keletkezett üregbe egy tömbben szakadt le a felső kőfal. Ez látszik kimutathatónak a román kori templom északnyugati sarkánál is, ahol csupán négy-öt kő van agyagba rakottan és érintetlen helyzetben az alsó szinten. Az északi oldalfal felső szakasza a szentélyéhez hasonlóan az utolsó két felső rétegben meszes habarccsal van kötve. Mind a szentély, mind az északi zárófal habarcsában sok a sárga, fehér és barna folyami kavics, valamint a mész. Nyilvánvalóan mind a két helyen az alapozás rétegeiről van szó. Az északi falon viszont nem válik el a felmenő fal, amelynek az az oka, hogy a falkorona legmagasabb pontja nyolc centiméterrel alacsonyabban maradt meg, mint a szentélynél. A déli hajófalból annak nyugati részén csak az egykori római falhoz hozzátámasztott, agyagba rakott és összefüggő alapozás maradt meg öt rétegben. Habarcsos kősor nem jelentkezik felette, csak a diadalívhez közel eső szakaszon. A technika itt is opus spicatum, mivel azonban nagyobb, összefüggő felületet borítottak le rétegenként, nem olyan finom művű, mint a szentélyben. A diadalív magasságában levő déli fal magassága csak két centiméterrel magasabb a szentély megmaradt falkoronájánál. A hajóban levő és észak-déli irányú belső fal a szentély és a hajó 1,10 cm falvastagságával ellentétben 1,50 cm széles. Az előbbiekhez viszonyított mélyebb alapozási szintjéről már volt szó, technikája viszont megegyezik azokéval, itt is agyagba rakott opus spicatumot alkalmaztak. A kövek mérete átlagosan valamivel nagyobb: 25-30x15-20x25-30 cm. Ebben a falban is előfordul korábbi felmenő falból kitermelt, habarcsos lenyomatú bazalt, valamint szabálytalan formájú vörös homokkő és a többi falhoz hasonlóan igen kevés számú mészkő. A szószék alapozása ugyancsak agyagba rakott opus spicatum technikával készült, amelyet kevés római tegulával kevertek. A meszes-kavicsos habarcs jelentkezési szintje megegyezik a templom többi részével. A román kori templomnak a nagyobb templom felépítéséig, tehát a 14. század elejéig állnia kellett. Építésének korát csak közvetett adatok alapján lehet feltételezni. A Dörögd »du kicsinyítő képzővel képzett helynév, amely a magyar honfoglalástól az államalapításig eltelt egy évszázadon belül bármelyik évtizedben elképzelhető. A Szent István törvénye értelmében építendő új templomok egyike lehet az időbeli alsó határra vonatkozó támpont. Emellett szól a patkó alakúra kiképzett szentély, az opus spicatum technika, valamint a kis méret. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a 11. században bármikor felépítsék. Egy biztos, hogy II. Géza (1140-1161) alatt már állnia kellett a templomnak, mivel a szentélytől keletre, mintegy két méterre előkerült sírban obulusa volt megfigyelhető. Ez egyben a legkorábbra datált sír. Az eddig feltárt mintegy 90 sírból egyetlen egy esetben sem fordult elő S végű hajkarika, gyűrű, torques, tehát Kálmán koráig ismert ékszerek. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az eddig fel nem tárt területen ne kerüljenek elő korábbi sírok. Amennyiben az eddig ismert régészeti adatokat nézzük, akkor a 11-12. század fordulójára keltezhető legbiztonságosabban a templom építése. A feltárt csontvázak közül a gótikus templomfal eltérő tájolása miatt minimum 13-15 sír tartozhatott a korai román templom körüli temetkezéshez.