Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)
KOPPÁNY TIBOR: Kralovánszky Alán taliándörögdi templomrom ásatása
akban azok részleteit nem ismertetjük. Augusztus 14-én írta a naplóba Kralovánszky Alán: „a humuszos szűz homok felett mintegy 100 cm-es vastagságban fekete humuszban római tetőcseréppel kevert kultúrréteg figyelhető meg." Két nappal későbbről az alábbi megjegyzés olvasható: „Összes szelvényünkben változatlanul jönnek elő különböző helyekről és mélységekből egyrészt embercsontok, másrészt római tegula és imbrex töredékek. " Az első héten a hajó nyugati végében említett karzatpillér alapozáshoz közel megközelítően kelet-nyugati irányú falat találtak, amelyről augusztus 18-i bejegyzéssel az olvasható, hogy „a kelet-nyugati irányú fal tiszttása során kiderült, hogy »opus spicatum« technikával készült, az római vagy koraromán. " Ettől kezdve lett nyilvánvalóvá, hogy a templom alatt római építmény maradványai rejlenek. Ugyancsak augusztus 14-én találták meg az említett karzatpillér mellett a korábbi templom első falszakaszát, s ezen a napon olvasható a naplóban a diadalív faragottkő kváderekből készült alapozásának a feltárása, valamint a nyugati pilléralapozás felett előkerült, nagyméretű és félköríves oszloplábazat előkerülése. A következő napon akadtak a sekrestye kitisztítása közben annak két darabra törött boltozati zárókövére és oltárlapjának töredékére. A szentélyben a járószint alatt nagyméretű kváderkövekre találtak, amelyek részben a későbbi beásások nyomán kerülhettek oda, részben „a jelenlegi feltételezés szerint... a hibás faragványokat elplanírozták és e planírréteg tetején alakították ki az új gótikus járószintet". Ezekben a napokban találtak a szentély lépcsőjének maradványaira. Augusztus 18-án tárult fel az északi fal majdnem teljes hosszában, belső oldalán fehérre meszelt vakolatnyomokkal, amelyek azonban megszáradásuk után - nyilvánvaló módon - leváltak a falról. Ugyanaznap tárult fel az északi fal és a diadalív szögletében az 1339-1347-es oklevelekben szereplő Szűz Mária-oltár alapja is, valamint a nyugati pilléralapozástól kelet felé a korábbi román templom falainak több szakasza. A pilléralap alatt észak-déli irányú további fal került elő a korai templom hajójának belsejében, amelynek alapján már akkor meg lehetett állapítani, hogy „már nyugati karzattal készült az első templom is". Az ezt követő napokban változatlanul egyszerre folyt a szentély, a sekrestye és a hajó nyugati, illetve északi oldalának kutatása. Augusztus 21-én „az északi karzattartó oszlopbázist alapjáig kiszabadítottuk. Egyértelműen lehetett megállapítani, hogy az ÉNY-i sarkához ástak le (ti. 1840 körülj, ott helyezték el a robbanóanyagot, onnan robbantottak, amelynek hatására az egész karzattartó oszlopbázis saját tengelye körül elmozdult, így az ÉNY-i alapozás egy része hiányzik. Az ily módon felrobbantott karzattartó oszlop dobjai kelet felé dőltek le". Az oszopdobokból a közelben több darab került elő, velük együtt egy fejezet fele is. Azon a napon egy darabban levő sírkőlap került elő az északi fal közelében, a diadalív közelében, szegélyén körben rövidítésekkel készült felirattal, amely feloldva a következő: HIC IACET MAGISTER PAULUS FILIUS STEPHANI DE DURUGD IN ANNO DOMINI MCCCLX CUM DOMINA CONSORTE SUA AMEN. A fedkő mérete: 210x85 cm. (11. kép) Augusztus 22-én jegyezte be a naplóba Kralovánszky Alán, hogy „elértük a bolygatatlan réteget". Ugyanazon a napon a sírkő északnyugati sarkánál összenyomott állapotban levő bronzedényt találtak, amelynek vasfogantyúja volt, valamint egy ezüst- és
