V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

kellett lennie. Az iskolai elfoglaltság heti egy napra, 14-19 óráig korlátozódott, amihez a péntek délelőttönkénti leventefoglalkozás kapcsolódott. Iskolai szakkönyv még nem állt rendelkezésre, a tananyag a magyar nyelvre, az alapvető számtani műveletekre és némi könywitel-tanra terjedt ki. Szakmai ismerettan és gyakorlati oktatás nem létezett. A legelemibb szakmai fogásokat mesterénél is csak lopva tanulta meg, mivel sok időt kellett eltölteni olyasmivel, ami nem tartozott a fényképezéshez. A vacsorahordás, motorkerékpárpucolás, a 4 helyiségből álló műterem-műhely téli tüzelőjének behordása, s hetente legalább másfél napon át a tartozások behajtásának sokszor megalázó munkája a tanuló idejét és energiáját alaposan elvonta. A szakmába való beletanulás műveletei a képek fixáló nátronban való forgatására, kimosására, előhívók készítésére, lemezek mosására és szárítására korlátozódtak, tehát olyan munkákra, amelyek szakmailag kevés jelentőséggel bírtak. Még a többi tanonctól, vagy segédtől való eltanulás lehetőségei is csekélyek voltak, mivel — szakmai féltékenységből — a mester nem nézte jó szemmel a más fényképésznél dolgozó társakkal való kapcsolattartást. A három év befejező eseménye a kijelölt iparosmesternél letett vizsga volt, amely után Streit az 1929. augusztus 31-én kiállított munkakönyve birtokában iparossegédként dolgozhatott. A kötelező két évi segédgyakorlat ugyancsak nehéz próba elé állította a szakmai előrehaladást maga elé tűző munkavállalót. Nem volt könnyű alkalmas munkahelyet találni, így sokszor el kellett fogadni a vidékre járást, a durva bánásmódot, az anyagi kiszolgáltatottságot, s a házaló ügynök kellemetlen szerepét. Streit a letöltött segédidő után 1934. október 13-án iparigazolványt nyert, s megkezdte ipari tevékenységét a Kossuth u. 17. sz. alatti bérelt üzletében. Felszerelése, berendezése még nagyon szegényes és hiányos volt, kirakat helyett csupán a falból kiugró „Fényképész" feliratú tábla jelezte működését. Veszprém lakossága részéről alig kapott még megrendelést, ezért arra kényszerült, hogy kerékpárral vidékre járjon fényképezni. Az 1935-ös év változást hozott életében, mivel a „Veszprémi Ünnepi Hetek" alkalmából megrendezett ipari kiállításon a győri kamara első díját nyerte el. Ez erkölcsileg és anyagilag