V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

Az új vendéglőben egy pincért alkalmaztak, de vasárnap még egyet kisegítőbe is hívtak. Pékárut Borbély Imrétől, hentesárut Sárzó Jánostól és Sárzó Istvántól vásároltak. A borokat maga Payer Károly szerezte be, aki ezért lovaskocsit fogadva Zánkára, Monoszlóra, Csopakra, Balatonfüredre, vagy a Somlóra utazott el. A bor mellé szódát Korpáczyék szomszédban lévő szikvízgyárában vásároltak. A sörutánpótlást hordószámra a Dréher sörgyár lerakatából szerezték be. A szerény választékú rövidital — pálinka, kávélikőr, császárkörte likőr, triplisec — beszerzését helybeli — pl. Steiner — és vidéki szeszkereskedők révén oldották meg. A sok munkával járó üzletvitel az alkalmazottak — cselédlány, mindenes — segítése ellenére a család erejét és idejét alaposan igénybe vette, így már ritkábban adódott alkalom a kikapcsolódásra, kulturált időtöltésre. A házaspár csak nagyritkán ment el, pl. moziba, s a színházi előadásokat sem látogatták, amikor tavasszal hat hetes időtartamra színtársulatok tartózkodtak a városban. Payer Károly a társadalmi tevékenységre több időt szakított, mivel hosszú ideig a mestervizsgáztató bizottság alelnökeként és különböző tisztségek viselőjeként nagy buzgalommal egyengette a Veszprémi Ipartestület Vendéglőipari Szakosztályának ügyeit. Payerék a gyermekeik taníttatását úgy biztosították, hogy lányukat polgáriba járatták, fiukat a piaristákhoz Íratták. Ifjú Payer Károly négy gimnáziumi osztályt végzett el, majd vendéglősi segédlevelet szerzett. A testvérek egy ideig a családi üzletben dolgoztak, majd iparostársadalom-beliekkel házasodtak.

1

.

8 Jellemző módon a legtöbb kocsmához és falusi vendéglőhöz főleg a kis lélekszámú településeken - még az 1930-as években is — mészárszék tartozott, ahol a tőkehúsok kimérésén kívül bizonyos hentesárukat is készítettek és árultak. Ebben a helyzetben sok esetben maga a kocsmáros és a családja vezette a boltot, amelynek jövedelme szerencsésen kapcsolódott a helybeni italárusításhoz.

19 A régi szokást továbbfolytatva üzemelt a Temetőhegyen az Aranyoskút 7. szám alatt a BOS

KO VICZ néven ismert vendéglő és mészárszék. Egyik bérlője, Havasi Károly a 20-as évek végén oly módon hirdette magát, hogy vendéglőjé-