V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

kalmazásban állt. 11 Hasonlóan több kollégájához, gyakran szer­vezett vacsoraesteket, az őszi-téli szezonban disznótorra invi­tálta a vendégeket. 1928. június 9-én átalakítva és újonnan be­rendezve várta a Szarvas vendéglő a közönséget. 12 A századvég megélénkült veszprémi társadalmi és kulturális életében új színfoltot jelentettek az újonnan alakult körök és egyesületek, amelyek foglalkozási ágak, társadalmi helyzet, poli­tikai pártállás és vallási hovatartozás szerint tömörítették hívei­ket. Az egyleti élet szerves tartozékaként változatos programú rendezvényeket szerveztek, amelyek lebonyolítására a népsze­rűbb vendéglők nyújtottak alkalmas körülményeket. Ebből a szempontból a leglátogatottabbak között tartották számon főként iparosegyleti — Iparoskör, Petőfi Kör, Iparos Ifjak önképző Egylete, stb. — összejövetelei miatt a ZUSCH­MANN-íélQ vendéglőt, amely jól elérhető helyen, az almádi és a füredi út elágazásánál, az Örsi u. 1. sz. alatt állt. Zuschmann János a vendéglőt édesapjától 1905-ben vette át, majd az üzle­tet 1911 -ben 10 szállodai szobával bővítve az egyik legkomo­lyabb családi vállalkozást hozta létre. Az egész házban, a nagy­méretű söntésben, étteremben és a szállodai részben a család­ul Szarvas vendéglő épülete (Rákóczi tér 16.) lebontás előtt

Next

/
Thumbnails
Contents