V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

A nagy esemény megszervezésében is ő vállalt vezető szerepet. A sok és hatékony munkát mindenfelől megbecsülés övezte. Ezek közül a legkiemelkedőbb az volt, amikor Hajagos Imrét a kormányzó az iparosok érdekében kifejtett közhasznú munkásságáért legfelsőbb dicsérő elismerésben részesítette. 1928. január 8-án az elnök magas kitüntetését a városháza tanácstermében tartott díszközgyűlés iparos közönsége is megünnepelte.

17 A város és a vármegye is szervezett ünnepséget, ahol az első köszöntőt Körmendy-Ékes Lajos főispán intézte az Ipartestület neves elnökéhez. Dr» Sommer Ernő kamarai főtitkár a győri iparkamaránál végzett értékes, kiemelkedő munkájára hívta fel a figyelmet. Az Ipariskola igazgatója az itt mutatott fáradhatatlan helytállását méltatta. Még aznap este Hajagos tiszteletére a Hungária étteremben nagyszabású bankettet rendeztek.

1 8 Sajnos a következő hír már a halálával kapcsolatban született. Temetésén veszprémiek és vidékiek ezrei vettek részt.

19 Változatos pályát futott be ifi. Jády Józsefi, aki a férfiszabó szakmát apjánál a Cserhát u. 28-as számú házban sajátította el. A négy polgári elvégzése után másfél évig tartott az inasoskodás. A tanuló korán megmutatkozó kézügyességét, jó ízlését az 1923-as ipari kiállításon ezüst oklevéllel ismerték el. A gazdasági válság idején a munkanélküliség elől és a szakmai előrehaladás vágyától hajtva 1931-ben Párizsba ment. Ebben a tettében nem volt egyedül, mert hasonló okokból több veszprémi segéd próbált külföldön munkát vállalni. Egy párizsi mesternél megtanulta a női szabóságot, amelyből hazajövetele után 1932-ben Budapesten vizsgát tett. Még ez évben önállósította magát, s műhelyt és szalont bérelt a város szívében, a Rákóczi tér 2-ben. Ahogy megismerték, munkája iránt hamarosan megnőtt a kereslet. 3—4 segédjének szezonban újabb 1—2 fő segített be. Megrendelői körébe kereskedők, tisztviselők, városi alkalmazottak tartoztak, akiknek igényét a családtagokat is beleértve főként angol és francia divatlapok alapján elégítette ki. Sok papi ruhát és egyenruhát varrt, s a harmincas évek közepétől jónéhány magyaros ruhára („Bocskai") kapott megrendelést, 1935ben a Horthy M. utcába költözve egy bérházban állt számára a lakás és a műhely rendelkezésre.

2 0