V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

A veszprémi divatkereskedések is bő áruválasztékkal rendelkeztek, s a vásárlók egy üzletben szinte tetőtől talpig felöltözködhettek. Weisz József 1931-ben mélyen leszállított áraival az alábbiak szerint csalogatta a közönséget: 1 férfi burette ruha, kabát és nadrág készen 20,80 P, 1 férfi ing 1 gallérral, puplin élővel 2,60 P, 1 db műselyem magánkötő nyakkendő 0,68 P, 1 fiú mosóöltöny 3,50 P. Méterárui, pl: 3 m férfi kamgarn szövet teljes öltönyre 19,50, 1 m duplaszéles georgette divatszínekben 5,50, 3 m teljes ruhára való delén 2,25, 1 m crepdeschine 4,50, és 1 m festő 0,75 pengőért kerültek kiárusításra.

10 Paál mester nyári varrásdíja ugyanebben az időben: kabát és alj, vászon és más anyagból 14, ugyanebből ruha és hosszú kabát 16, selyemkösztüm varrása 20 pengőbe került. Hirdetés a Veszprémi Hírlap 1924. július 21-i számából Az 1929-ben kitört gazdasági válság persze nem kedvezett sem iparosnak, sem kereskedőnek. A Magyar Divatipar megállapította, hogy „Ma általában mindenkinek rosszul megy. Rosszul a kofának, irodistának, fűszeresnek, bankvezérnek, még a koldusnak is." A tisztviselők fizetésének csökkentésével az önálló iparosok megrendelőik nagy százalékát veszítették el. Ismét mindennaposakká váltak a részletfizetések. A harmincas évek elején megjelent A Magyar Úriasszony Háztartása c. tanácsadó havi 200 P bevétel esetén 20, havi 311 pengős jövedelemnél havi 40 pengőt