V. Fodor Zsuzsa: „Isten áldja a tisztes ipart”- Iparosélet Veszprémben a két világháború között (Veszprémi Múzeumi Értesítő, Veszprém, 1989)

SZABÓK ,J3ecsüljük meg a mindennapok eszközeit, a széket, kályhát, szerszámot, ruhát, edényt, díszeket, s amit velük létrehoztunk kicsi és nagy műveinket. Mi találtuk ki, készítjük el őket, s már észre se vesszük, hogy nélkülük élni se tudnánk . . ." (KERESZTÚR Y DEZSŐ) A két világháború között a szabóipar a kisiparok sorában különleges helyet foglalt el. A trianoni békeszerződést követően mindenekelőtt ez az iparág erősödött, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy az önálló vámterület nem csak az osztrák textilipar, de az osztrák konfekcióipar versenyétől is mentesítette a magyar szabóipart. Hazai konfekcióipar nem lévén, a kisipar töltötte be kizárólag az igények kielégítőjének szerepét. De erősödésének okai között az is szerepelt, hogy itt volt a legkönnyebb az önállósodás, miután üzemi tőkére szinte egyáltalában nem volt szükség.

1 Az 1935-ös felmérés szerint a kisiparon belül a nagyiparhoz hasonlóan az élelmiszeriparé volt a vezető szerep. Ezt a 28%-os termelési arányt közvetlenül a ruházati ipar követte 25%-kal.

2 1940-re már sikerült visszaszerezni vezető szerepét a többivel szemben, ugyanis a háborús konjunktúra a ruházati iparban a kisiparra is kiterjedt. Ezekben az években indult meg a ruházati nagyipar kialakulása és ez a kisipart, mint bedolgozót erősen igénybe vette.

3 Ezt az ágazatot a cipész és csizmadia, valamint a szabó szakma képviselte, s ez utóbbi rendkívüli elterjedtsége Veszprémben is megerősítést nyert a statisztikák tükrében. 1924ben 120 női és férfi szabócéget tartottak nyilván, őket közvetlenül a cipészek követték 105 résztvevővel.

4 A szabószakmát nem csak a férfiak űzték, hanem a háború után az anyagi egzisztenciáját elvesztő középosztály sok esetben férfi kereső nélkül maradt nőtagjai is jelentős számban váltak cégtulajdonosokká, illetve a varrással, mint önálló tevékeny-