S. Lackovits Emőke - Egervári Márta (szerk.): Hímzések a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében (Veszprém, 2005)

A laposöltést egy felöltéssel kezdjük a minta szélén, majd a másik szélén leöltünk miközben a tű hegyét már a felöltés mellé, az új öltés kiindulópontjába szúrjuk, és kihúzzuk a tűt. A fonal simán feküdjön a szöveten, de ne ráncolja össze azt. A minta szerint egyenlő nagyságú, vagy fokozatosan szűkülő és bővülő öltéseket szépen egymás mellé sorakoztatjuk. Irányváltoztatással is gazdagíthatjuk a munkát, így szépen játszik majd a fény rajta. A lehetséges variációk megszámlálhatatlanok, de néhány tipikus példa még saját nevet is kapott. Ilyen pl.: a téglaöltés, cakkos fogazás, lyukas fogas, gyémántszem, zeg-zugba töltött, lépcsős-, sakktábla- és leveles-öltés. 36. ábra: Szalag-, tégla-, leveles-öltéssel gyémántszemmekkel és zeg-zugba töltéssel kivarrt, laposöltéses felületek, parámával kontúrozott, pókos, vagdalásos hímzés 37. ábra: Különböző szálszámolásos laposöltéssel kivarrt virágok részlete, ablakos kitöltésű vagdalásos háttérben Fogazó öltések: ezek olyan szálszámolásos laposöltés-sorok, ahol az öltéssor egyik széle menetelesen vagy lépcsőzetesen emelkedik, majd süllyed, a másik széle pedig a szövet egy szála mentén halad. Előfordul, hogy ez a vonal is lépcsős, ekkor lyukas fogasról beszélünk. Ilyen varratokat szövetszélekre szokás készíteni, akár több sorban is egymás felett. IUI 38. ábra: Fogas szegő és lyukas fogas öltés Vagdalásos hímzés Fehérhímzésnek is nevezik, részben azért mert a fehérneműket díszítették vele, részben meg azért, mert fehér vagy nyers színnel varrták. Olyan hímzés, ahol a szálvonást ritmikusan ismételgetve mindkét szálirányban elvégzik, általában ugyaninnyi szálat bent hagyva, mint amennyit kihúznak. így egyfajta kockás hálóalap képződik. Szabadrajzú, fehér úrihímzéseken virágszirmok belsejének kitöltésére is alkalmazták, de elterjedten a népi, szálszámolásos laposöltéssel kitöltött hímzések hátteréül, alapjául szolgált. Általában kétféle fonalat használtak. Vastag, puha, enyhén fényes szállal hímezték a laposöltéses mintákat, és vékonyabb, sodrottabb fonallal vagy cérnával varrták a szálszorító kontúrozást vagy kockázást, meg a vagdalások cérnázását, kürülcsavarásait. A készítés sorrendje itt is a korábban leírtak szerint halad. Az anyag beavatása után előöltéssel kijelöljük a leendő minta középvonalát, átlóját, szélességét, magasságát, amit az adott minta megkíván a jó elhelyezés érdekében. Ezután kockázassál kontúrozzuk a leendő laposöltéses motívumok széleit, majd a leendő vagdalás széleit cérnázzuk (kotűrözzük) körül. Kihúzogatjuk a megfelelő szálakat, majd átcsavargatjuk a bennmaradt, négyzethálót adó szálkötegeket. Az ilyen kitöltetlen, csak egyszerűen körülcsavart vagdalást hányvatöltöttnek hívjuk.