S. Lackovits Emőke - Egervári Márta (szerk.): Hímzések a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében (Veszprém, 2005)

halottas lepedő nélkül. A mohácsi sokacoknál hajdan előre elkészítették a halottaknak szánt lepedőket, amelyeket használat előtt először az úrnapi sátor oldalára terítettek.

40 Gondoskodtak róla a szlovák és a német közösségekben is. A halottas lepedők készítésének mindig voltak specialistái. Elmondható ez az úrihímzéssel díszítettekre, különösen pedig a vagdalásos, a rececsipke betétes, a vert csipkével ékesített lepedőkre, ahogy arról már szót ejtettünk. Dolgoztak azonban helyi "varrók" is, akik legfeljebb egy-egy kisebb vagy nagyobb közösség igényeit elégítették csak ki, de gyakran kivételes képességekkel rendelkeztek. Ők azért lehettek specialistái a halottas lepedők készítésének, hímzésének, mert különösen szépen varrtak, hímeztek. Az általuk készített, ravatalra helyezett textíliákkal tehetségük, munkájuk vizsgázott a szűkebb és a tágabb közösségek előtt, ami alapján azután a megrendeléseket kapták. A "varrók" többnyire a mezei munkát végezni nem képes, valamilyen testi fogyatékossággal élő személyek voltak, akik viszont tehetségükkel, igényességükkel, megbízhatóságukkal szereztek a közösségben megbecsülést maguknak. Mellettük ismertek olyan specialisták is, akiket a szegénység indított erre a munkára.

41 Ilyen különleges tehetséggel, ízléssel, újító képességgel megáldott specialisták voltak Nyaradon Mórocz Mári, Somlószőlősön László Lidi, Kató Pál Ida, akik az 1890-es évektől dolgoztak az 1930-as ill. az 1940es évekig. De az 1940-50-es években még mindig élt olyan személy Nyaradon, aki lyukhímzéssel készített halottas lepedőt. A leghíresebb azonban Mórocz Mári, aki "a nenne" mozgásában korlátozott, de olyan rendkívüli adottságok birtokosa volt, hogy a madaras vagy virágbokros lepedőket fejben tervezte meg és előrajzolás nélkül varrta ki, nem tévesztve sem öltést, sem arányokat. A specialisták munkájára mind többen tartottak igényt, megrendeléseket a környező falvakból is kaptak, hisz a 19. század végétől egyre általánosabbá vált térségünkben is a maguk készítette, díszítette textíliáknak, közöttük a halottas lepedőknek varrókkal való elkészíttetése, ami ennek gyakorlati előnyein túl felhasználási alkalmaik, azaz a ravatalok és a temetések pompáját is hívatott volt emelni. A használatból kikerült lepedővégeket, lepedőbetéteket másodlagosan is felhasználták. Ilyen darabokat többet is őrzünk a Néprajzi Gyűjteményben. Egyes esetekben falvédőket készítettek belőlük, felső részüket egy szőttes vagy szövő öltéses csíkkal megerősítve, mint az SZF 147 leltári számú lepedővégen. Más alkalmakkor különböző térítőket varrtak belőlük, előfordult, hogy két, sőt három különbözőképpen díszített csík került így egymás fölé, amelyeket csipkével erősítettek egymáshoz és csipkével kereteztek. A halottas lepedőknek ez a másodlagos felhasználása a magyar nyelvterületen másutt is előfordult. Észak-Magyarországon a 20. század elején Mailáth grófnő felvásárolta a falvakban a halottas textileket és térítőket készíttetett belőlük.

42 Ilyen térítőket magángyűjtők ugyancsak nagy számban vettek, tőlük pedig nem is kevés került azután múzeumi gyűjteményekbe, különösen a múzeumok megalakulását követő korai időszakban.