Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Reményi Antal: Az újkori Pula településszerkezetének kialakulása és változásai (1745-2000)

A régebbi múlt Pula község és a ma már csak földrajzi névként élő Tálad falu határa, azok közvetlen környéke a régészeti lelőhelyek bizonysága szerint a neolitikumtól (újkőkortól) kezdve lakott vidék. A rómaiak jelenlétére az Eger-séd völgyében Nagyvázsonytól Pulán át a Tapolcai-medencéig találunk (falmaradékok, cserép- és téglatöredékek, pénzérmék formájában) igazolást. Egyébként már a rómaiak idejében és később a középkorban is használt út vezetett a patak mellett, annak völgyében. A római út maradványait is meglelték Kapolcs határában.

1 A honfoglalás korában (és előtte meg utána) is ezen a nyomvonalon közlekedtek. A népvándorlás és a honfoglalás kori lakottságot a Pulán előkerült temetkezési lelet bizonyítja.

2 A mai falu határában a középkorban két település volt: az 1233-as említésű Pula, s az 117l-es említésű Tálad. Mindkettőt a Gyulaffy, majd a Rátót család, később pedig Csórón András birtokolta. A törökök közeledtére mindkettő (Pula 1557-től, Tálad pedig 1548-tól) pusztává vált. Az elnéptelenedett két puszta az 1620-as években - Devecser tartozékaként - Pápával az Esterházy családé lett. A törökök kiűzése után a pusztává vált falvak határában - így Pula esetében is - extenzív gazdálkodás (legeltetés, makkoltatás és fakitermelés) folyt. Az újratelepítést és a jövedelmezőbb belterjesebb termelés megindítását gazdasági, vagyis anyagi érdekek tették szükségessé. A telepítési szerződés

3 1745. július 1-jei keltezésű. Ebben olvasható: „...Méltóságos Generális Galanthay Gróff Eszterházy Ferencz ...Devecseri Domíniumának Tiszttartója..." Poór János adja „...emlékezetül mind azok, valakik Nemes Szála Vármegyében lévő Pula és Tálad nevű Titulált eö Excellentiája Pusztájt meg Szállani kivánnyák...", azt megtehetik a megírt „contractus" szerint. A szerződés 2. pontja: „Az nevezett két Pusztában a mennyi szántóföld és rét találtatik mind azokat egyenlőképpen házak számára való osztál szerént fogják bírhatni..." „...minden egy-egy házhoz a két mezőre négy mérő alá való föld légyen...". A 3. pont: „Melly meg írt élő földért kötelezik magokat arra, hogy az kimutatott ház heleken jó és heles házakat fognak építteni...". A „kimutatott" házhelyek a mai Fő utca azon részén jelöltettek ki, ahol most a Veszprém-tapolcai út halad. Ez a hely egyébként nyugati és déli irányban enyhén lejtő domboldal. Minden valószínűség szerint már a rómaiak óta itt vezetett az út. Ez a Fő utcai rész nagyjából kelet-nyugati irányú, ill. attól csak kissé tér el. 1. MRT 1966: 18/1 sz. 2. MRT 1969: 41/2. sz. 3. Zala Megyei Levéltár: Pulai úrbéri iratok