Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Pokreis Hildegarda: A németek betelepítése Diószegre II. József uralkodása idején
A telepesek nem voltak mindannyian római katolikus hitvallásúak, jócskán akadtak közöttük evangélikusok is. Az evangélikusok saját bőrükön tapasztalhatták a helyi katolikus egyház papja részéről a kelletlenséget és a meg nem értést, annak ellenére, hogy az ún. UTASÍTÁS (Belehrung) 23 §-a egyforma jogokat biztosított mind a luteránusok, mind a reformátusok számára. Ennek ellenére, sajnos, mégiscsak előfordult, hogy a diószegi katolikus pap 1786 novemberében megtagadta Allgauerné asszonyt eltemetni a helyi temető megszentelt földjébe, aki nem sokkal az újhazába való érkezése után hunyt el, s ugyanúgy Eibeckné asszonyt, aki ugyanaz év decemberében halt meg. Az evangélikusoknak ezért a lelki ügyekben a pusztafödémesi egyházhoz kellett, hogy forduljanak, de mivel itt is fennálltak a nyelvi korlátok, a prédikátor funkcióját fokozatosan átvette az egyik diószegi telepes. Az evangélikus családok gyerekei azonban a magyardiószegi római katolikus iskolát látogatták. 15 A Kolónia illetve Gyarmath Diószeg lakosai annak ellenére, hogy különféle előnyöket élveztek, közigazgatási szempontból Diószeghez tartoztak, ezért többször is próbálkoztak a hatóságoknál, sőt, az uralkodóknál is teljes függetlenségük elismerése érdekében. A kiszabott 10 éves adómentesség letelte után a telepesekre is kirótták az adófizetést, de külön adóztak, és az adóikat is külön vezették. 1848-ban ezért nagy kelletlenséggel fogadták a főszolgabíró intézkedéseit a Magyardiószeggel közös adófizetés iránt. 1848-ban Németdiószeg bírája Schweitzer Péter, az esküdtek Jung József, Schweitzer Mihály, Algajer Gáspár, Mast György, Kormán Jakab, Schreiber Péter, Schweitzer Ádám voltak. 16 Kérvényükben úgy nyilatkoztak, hogy továbbra is szeretnék megőrizni a teljes függetlenségüket Magyardiószeg lakosságától, már ami az illetékeket, adókat és a katonaság élelmezését is illeti. A teljes függetlenség elismerése iránt folytatott igyekezetük csak 1853-ban járt sikerrel, amikor a fiatal császár, Ferenc József véglegesen döntött a telepesek javára. A falu önállósulása azonban komoly feltételekhez volt kötve, mint pl. az új iskola és községháza felépítése, falu jegyzőjének fenntartása. Községházául egyenlőre a falu bírójának a háza szolgált. Tekin-tettel azonban a vigasztalan anyagi helyzetre, a falu elöljárói kötelezték magukat, hogy díjmentesen fogják teljesíteni feladataikat és kötelességeiket. A falu lakosai viszonzásképpen megegyeztek a bíró adójának átvállalásában. Németdiószeg, melyet az aránylag tehetős falutól, Magyardiószegtől csak az úttest szélessége választott el, lassan gazdaságilag is fejlődésnek indult. 1898-ban 17 a németdiószegi Jung Nándor kocsmát nyitott. A kézművesek számára új, állandó jellegű munkalehetőségek nyíltak a cukorgyár (1867) és 15. Állami Levéltár Pozsony, ZB I AC 1788 fasc. 41 Num 47 16. Állami Levéltár Pozsony fond Permanentná deputácia Bratislavskej zupy 1848-1849, è. 285/323, 6. doboz 17. A magyardiószegi római katolikus iskola jegyzőkönyve 1869-1909, 1897. december 12-i ülés
