Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Bukovszky László: A mátyusföldi magyarok áttelepítése Magyarországra

két fél számára csalódással ért véget. A magyar kormány nem feltételezte, hogy a hazai szlovák kisebbségen belül majd 100 ezer személy jelentkezik az önkéntes áttelepülésre. A csehszlovák kormány viszont a 100 ezres magyarországi szlovákság paritásos cseréjével semmiképpen sem tudta végérvényesen megoldani az ún. magyar kérdést Szlovákiában. A magyarországi szlovákok körében a jelentkezők túlnyomó többsége elsősorban gazdasági érdekből döntött az áttelepülés mellett. A propaganda időszakában a CsÁB munkatársai elsősorban Magyarország rossz gazdasági helyzetével érvelve próbálták meg az embereket rávenni, hogy szülőföldet váltsanak. A határon túl, Szlovákia területén jóval nagyobb viszszahagyott magyar tulajdont és ingatlant ígértek az érdeklődőknek. Ugyanakkor viszont egy jóval szűkebb csoportot az áttelepülés szándékában a nemzeti meggyőződés vezetett. Az áttelepülés kapcsán a magyarországi szlovákok 3 társadalmi csoportot alkottak. A Sloboda c. lap szerint az első csoportot a jómódú gazdagok alkották, akiknek tulajdona meghaladta az 50 köblöset és sajnálták elhagyni tulajdonukat. A második csoportba tartozó szlovákok fejét már megzavarta a magyar állameszme és büszkén vallották magukról, hogy mi „magyar tótok" vagyunk. A lap szerint harmadik csoport volt a legnépesebb és az áttelepülés szempontjából a legértékesebb. Ők voltak azok a szegény, illetve kisparasztok, akik lelkében felébredt a valódi szlovák nemzeti érzés.

13 A magyarországi szlovákok között végzett propaganda ill. a toborzás alapeszméje ördögien hasonlított a Szlovákiában zajló reszlovakizáció módszeréhez. A CsÁB központ propaganda osztálya találóan világított rá a lényegre. Az általuk kiadott utasítás szerint a munkatársaknak minden egyes településen az áttelepülésre meg kell nyerni 3-4 módosabb gazdát, akiket majd követni fognak a szegényebbek is."

14 Azok után, hogy mindkét népcsoport esetében elkészültek a névjegyzékek, a Telepítési Hivatal a CsÁB-bal közösen elkészítette a magyarországi szlovákok telepítési terveit. A (rá-) telepítési tervek három változatát ismerjük. Az első esetben egy-egy magyarországi területet szlovákiai területtel, azon belül települést településsel, majd végső soron gazdasági egységet (családot) gazdasági egységgel párosítottak (ikresítettek). A pozsonyi Telepítési Hivatal 1946. szeptember 8-án kiadott irányelvei szerint a mátyusföldi magyar településeket a tótkomlósi CsÁB körzettel párosították.

15 A rátelepítési tervek elkészítésekor a telepítési továbbiakban PIO) i.e. 71/37.doboz. A CsÁB területi szervei Budapest, Pilis, Aszód, Kiskőrös, Esztergom, Bánhida, Felsőpetény, Balassagyarmat, Salgótarján, Miskolc, Forró, Sátoraljaújhely, Nyíregyháza, Szarvas, Békéscsaba, Tótkomlós, Gyöngyös és Pécs székhellyel alakultak. 13- Sloboda. 1946. május 26-i száma. 14. lásd a 12. sz. jegyzetet. 15. SA N. OúOÚ-L. i.sz. Ia. 695/1946. A Telepítési Hivatal leiratában a következő ikresítés szerepel: 1. Budapesti körzet - Somorjai körzet (Párkány, Pozsony), 2. Pilisi körzet - Somorjai körzet (Párkány, Pozsony), 3. Aszódi körzet - Somorjai körzet (Dunaszerdahely, Párkány), 4. Kiskőrösi körzet Érsekújvári körzet (Verebély, Zselíz), 5- Esztergom - Párkányi körzet, 6. Bánhidai körzet - Érsekújvári