Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Schleicher Vera: Haza-történet. Egy kitelepített család házzal kapcsolatos életstratégiája
elhunyt Grób Antal szellemiségével való leszámolásnak, a magyar szomszédokból, ingyenes orvosi ellátásból, tsz munkaegységből felépülő új gannai világrend elfogadásának kell tekintenünk. Az utóbbi években, a népi építészeti örökség felértékelődésének, az autentikus gannai házak iránti külföldi kereslet növekedésének időszakában különösen érvényesnek tűnhet az 1967-es házépítésnek az az olvasata, miszerint a sajátos helyi építészeti elemekkel (tornácos veranda, kukoricaszárító padlás, gabonás kamura, kettős pince) fölszerelt épületek a gannai sváb identitás hordozói. E szerint az épületek lebontása, s a nemzetiségi szempontból semleges kockaház megépítése egyfajta asszimilációs folyamat fontos állomása lenne. 16 E következtetésnek azonban számos tény ellentmond. Bár Grób Anna életének fontos szimbolikus állomása volt az a gesztus, hogy ő volt 1947-ben az első gannai menyasszony, aki „magyar módra", fehér ruhában esküdött, az esküvő körülményeinek részletei világosan rámutatnak, hogy a fekete ruha és a hozzá már megvásárolt esküvői kék selyemszalag elcsomagolása az anyós félelmeiből táplálkozó kényszerű alku volt: éppoly „hazugság" tehát, mint az apa népszámláláskor tett nyilatkozata. 17 A magyar nyelvet a mai napig törve beszélő Grób Anna, akinek nemzetiségi kötődése még unokái iskola- és pályaválasztásában is megmutatkozik, aki a 70-es évek elejétől a sváb asszonykórus oszlopos tagja, valójában a helyi sváb tudás letéteményese, olyan „hiteles személy", akihez a nemzetiségi témák iránt érdeklődő néprajzi gyűjtőt a helyi értelmiség irányítja. Kétségbevonhatatlan sváb kötődését jól mutatja a Németországban megjelent Heimatbuch rendszeres tanulmányozása, a szóbeliségben már meg nem őrzött, de e könyvből pótolt történeti ismeretek megszerzése, és ezek tudatos továbbadása utódainak. Grób Anna egyfajta egyszemélyes sváb intézménye Gannának, amely intézmény-jelleg a házára is kiterjed, különösen annak fogadó terére. A régi ház szerkezetében teljesen ismeretlen nagyméretű előszoba összetolt asztalai a ház fölépülésétől kezdve a kitelepített német gannaiak találkozóhelye. A régi tornácos sváb ház iránt megnyilvánuló nosztalgiával egyébként a Máhig-házaspár is rendszeresen szembesül. A sokszor burkoltan megfogalmazott szemrehányást azzal hárítják el, hogy az új ház Jobb ház", mint a régi volt. Ugyanakkor a régi házat is kizárólag dicsérő hangnemben emlegetik: a beszélgetések visszatérő fordulata, hogy a régi ház nem 16. A veranda feletti, jól szellőző' kukoricaszárító padlás elveszítése például éppen egy magyaroktól átvett gazdasági épület, a góré befogadását eredményezte a tornácos házakat elbontó vagy átépítő családoknál. A „sváb házak" iránti érdeklődés a hazatérő vagy hazalátogató, s itt ingatlant vásárló kitelepíttek részéről főként a rendszerváltás óta nőtt meg. 17. 1947-ben már két kitelepítési hullámon volt túl a falu. Az itt maradottak többsége ekkor magyarosította családnevét, és általában is óvakodtak sváb voltuk hangsúlyozásától. Ezért ragaszkodott Máhig János édesanyja a „svábos" fekete menyasszonyi ruha „elcsomagolásához"
