Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Fatuska János: Örökösödési rend és telekelrendezés a Közép-dunántúli németségnél

jellegzetességeit viseli, ellentétben a jóval korábbi, s így a település kialakításában jóval kevesebb törődést felmutató, gyakran spontán benépesüléssel létrejött magyar és szlovák községekkel. A település központját természetesen mindenütt a telkes jobbágyok portái alkották. Az első katonai felmérés Dunaszentmiklóst ábrázoló térképrészlete mutatja, hogy - egy emberöltővel a falu benépesülése után - is csak a betelepüléskor kimért telkeken felépített házak állnak (1. kép). 1. sz. kép A jó száz évvel később, 1886-ban készült kataszteri térképen megfigyelhetjük, hogy a falu a központtól kifelé, az utca két végén terjeszkedett. A falu eredeti magja azonban jól kivehető, itt vannak a gazdák telkei, ahol a belső udvart minden esetben (és csak náluk) keresztcsűr zár le. (2. kép) A betelepüléskor a népesség teljes egésze kizárólag földműveléssel foglalkozott, ezért zsellértelkeket nem is alakítottak ki, a későbbi telkek és épületeik a már vázolt gazdaságitársadalmi folyamat következményei. Azokban a falvakban, ahová már a betelepülés idején számosan érkeztek kézművesek, vagy ahol az új telepesek egy része pl. megfelelő igaerő hiányában nem akart jobbágytelket felvállalni, zsellértelkeket alakítottak ki. Az