Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Vass Erika Cikói háztörténetek a 20. században
szerettem volna Bajára menni, de hát a férjem nem. Akkor az az enyim lett volna. Ez is az, de mégse." 1973-ban volt lehetősége az asszonynak, hogy ellátogasson Hadikfalvára. A szülői házba nem tudott visszamenni: „Hát elmentünk az utcán, de bent nem jártam, mer azt mondta a néni [vagyis az ismerősük], hogy nagyon gorombák. Mer a Kárpátokból betelepültek, és nagyon gorombák, haragusznak a magyarokra. És így az utcán mentünk s megnéztem." Házasságukból négy fiú született, az első 1949-ben. Közülük egy maradt Cikón, a többiek Bonyhádra, Ófaluba és Budapestre költöztek. Az Ófaluban élő fia sváb lányt vett el, akit Bonyhádon az iskolában ismert meg. Férje 1980-ban hunyt el. 2003-ban a házban három generáció lakott együtt: az idős aszszony, fia és menye, továbbá két unokája. Az asszony általában külön főz magának, és így gyakran eszik olyan ételeket, melyeket édesanyjától tanult (pl. töltött káposzta, csalánleves), a fiatalok viszont az újabb, kevésbé zsíros ételeket kedvelik: „Én szeretem a régies ételeket, ők szeretik a kirántott húsokat. Én is szeretem, de jobban szeretem a szaftosat. Pörköltet s ilyesmiket." Az idős asszony szobájában még a sváb tulajdonostól otthagyott bútorok vannak, de máshol újabbak, a divatnak megfelelően. Megőrizték a németek szentképeit is, köztük azt, amelyen egy őrangyal gyermekeket kísér. Ez a kép üzenetéből következően a gyermekszobába került. Egy másik asszony 1930-ban született Hadikfalván. 1940-ben leégett a házuk, melyet a szülei a házasságkötésük után, 1929-ben építettek. A házat a rokonság segítségével visszaépítették, de 1941-ben Bácskába költöztek, és ismét új életet kezdtek. Temerinből 1944 októberében nekik is el kellett menekülniük, s 1945-ben érkeztek Cikóra: „Mikor mink már értesültünk, hogy kapunk települést, akkor apám érdeklődött, hogy hát hol vannak a temerinyiek? És akkor aszonták, hogy a temerinyiek mind Cikón vannak. Akkor ideértünk. Pedig hát volt rokonság nekünk máshol is. Annyira hívtak oda Zombára minket meg Baranyába, ott voltak anyámnak a testvérei. Somberekén, Palotabozsokon. Nem, mer hát Temerinbe összeszoktunk. És akkó itt maradtunk. És itt kell meghaljunk." 1946. augusztus 4-én ment férjhez. Férje családja szintén Temerinből menekült Cikóra. Házasságkötésük után saját házat kaptak. Abban már nem németek laktak, hanem egy székely család, akik azonban egy nagyobb méretű, szélesebb udvarral rendelkező házat választottak maguknak, s így szabadult fel az ifjú párnak ez az épület. A házaspár 1971ben épített magának egy korszerűbb, nagyobb lakást, ám végül abba az 1973-ban nősült fiáék költöztek. Lánya Bonyhádra ment férjhez. 1975-ben a konyha egy részéből fürdőszobát alakítottak ki, az új házból kimaradt kővel kövezték ki. A vizet 1985-ben vezették be, addig fazékban melegítették. 1985 óta van fürdőkád és WC is a házban. Az 1980-as évek elején a ház bejáratához építettek egy előteret,