Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Vass Erika Cikói háztörténetek a 20. században

Székelyek Az alábbiakban két székely származású család történetét ismertetem. A Hadikfalván 1931-ben született asszony 10 éves volt, amikor családjával Bácskába, Temerinbe költöztek. Temerinből 1944. október 6-án kellett elmenekülniük. így emlékezett vissza: „Szólt a harang, szirénák szóltak, mindenkit zavartak ki. Semmit nem tudtunk elhozni, csak egy lovaskocsira amit fel lehetett rakni. De mit lehetett felrakni, mikor volt hat gyerek! Nagymamám öreg volt, nem tudott menni. Aztán mindenfélét, hogy a lovaknak es enni hogy legyen. Egy tehenet elhoztunk, s a másikokat otthagytuk az udvarban. Mindenféle disznó, baromfi, ami csak volt, ott maradott. Édesanyánk sütött kenyeret, felcsomagoltuk, hogy legyen mit enni, mer nem tudjuk, hogy hova kerülünk. Na, akkor onnat eljöttünk, aszonták, hogy a Dunán keresztül kell jőni... Aszonták, menjünk Bajára, nem tudom, ki vót, aki mondta, s Bajánál ott át a híd le volt bombázva, kompokon kellett keresztül átjönni. Aztán ide költöztünk Kölesdre. Ott voltunk a háború végéig. Utána jöttünk Cikóra. De édesapám, nyugodjék, nem szerette ezt a nagy hegyeket, ugye nem szoktuk meg. Bácska is egyenes terület. Aztán elmentünk Zombára. Onnan ide jöttem férjhez." A lakodalomra 1945 novemberében került sor,

27 a menyasszony 14, a vőlegény 19 éves volt: „Olyan játéknak vettem, mikor mentem férjhez. Nem voltunk úgy kifejlődve, felvilágosultak, jobban mondva. Mindenféle szégyen volt, s nem lehetett anyánk előtt, apánk előtt mondani ilyesmit, hogy szeretem vagy mit tudom mit... Ritka volt a 20 éves lány, akkor azt megszólták." Férje szintén Hadikfalvárói származott, Temerinben együtt jártak iskolába, hiszen akkor még összevont iskola volt, ahová több osztály járt egyszerre. 1946-ig, a német tulajdonosok kitelepítéséig úgy osztották be a házat, hogy az első szobát és konyhát a németek, a másik szobát és nyári konyhát pedig a székelyek használták. Férjével és anyósával 8 hold földön gazdálkodtak. A kollektivizálás után férje vájárként a hidasi bányában dolgozott, ő pedig 1967-ben lépett be a téeszbe. Férje ugyan nem akarta, hogy munkát vállaljon, de a négy gyermek neveléséhez szükségük volt mindkettejük keresetére. 1969-ben bontották le az eredeti házat, melynek tűzfalában rongydarabban egy 1762ben készült, Mária Teréziát ábrázoló pénzt találtak. Az új házat az ismerőseik segítségével, „kalákában" építették. A ház építéséről ezt mondta az asszony: „Ők [németek] se tehetnek, s mi se tehetünk. így hozta a sors. Nem gondoltam, hogy eddig maradjunk. Gondoltam, hogy valahova élményünk máshova, mer ez sose lesz a mienké. Hiába építettük. Én 27. A házasságot Zombán kötötték. Akkor még az volt a szokás, hogy a menyasszony és a vőlegény házánál külön-külön jöttek össze a vendégek. Mivel Zomba viszonylag messze esett Cikótól, ők az esküvő után eljöttek Cikóra, s már nem mentek vissza a lányos házhoz.