Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Vass Erika Cikói háztörténetek a 20. században
félt, mindenki ment... marhavagonokba be lettünk vagonozva. És akkor vittek-vittek, egy hónapig. A vonaton. Szabadkán is három napig álltunk. Mikor kelletett ez a gép, a mozdony, akkor elvették, mi álltunk, mert még akkor folyt a háború. Pontosan február 2-án kiértünk. Akkor ottan leszedtek minket a vagonokból, autóval vittek a fürdőbe előbb, és akkor be a lágerba. Onnan már visszaút nem volt." Amikor elindultak otthonról, négy-öt szoknyát is fölvettek. Ebből később kettőt-hármat eladtak, és így jutottak több kenyérhez. Erre azért is szükség volt, mert az asszony a bányában kapott munkát, s eleinte csak káposztalevest, kásalevest adtak nekik, a kenyéradag szűkös volt. Később pénzt kaptak, amiből már ők főzhettek maguknak. Mire a malenkij robotot túlélők hazaértek, addigra sokaknak a hozzátartozóit kitelepítették Németországba. Az asszony szülei és testvérei Cikón maradtak, mert nem voltak a Volksbund tagjai. 23 Férje meghalt a háborúban; az asszony többet nem ment férjhez. Távolléte alatt gyermekét a szülei nevelték. Szülei és apai nagyszülei kivételével minden rokonát (apósáékat, sógornője családját, édesapja testvérének családját) kitelepítették. 24 Mivel azonban abba a házba, ahol apai nagyszülei éltek, idegeneket telepítettek, a nagyszülők fiáékhoz költöztek. A túlzsúfolt állapoton - hiszen közben öccse is megnősült csak 1960-ban tudtak változtatni: ekkor tudott megvásárolni az asszony a faluközpontban egy házat, ahová fiával átköltözött. Ma is itt él fiával és menyével, de azóta a házat felújították, újabb bútorokkal rendezték be. A régi bútorokat az asszony egy melléképületbe vitte ki, ahol a terményeket és a házból kikerült eszközöket tárolják. A bútorokhoz ragaszkodik, rendben tartja őket, s nagyon büszke, hogy nála megmaradtak ezek a régi darabok. Menye dunántúli magyar származású, más megyéből került ide. Mindkét unokája székely házastársat választott magának. Az asszony gyakran külön főz magának, mert azokat az ételeket kedveli, melyeket édesanyjától tanult. Amikor az 1932-ben született fiatalabb testvért 2001 őszén megismertem, anyósával élt együtt. Egymás között németül beszéltek, németül imádkoztak és a kábeltelevízió segítségével német csatornákat néztek. Anyósa 1913-ban született Cikón, és 1930-ban ment férjhez ebbe a házba, az asszony pedig 1950-ben. A ház eredetéről annyit tudtak, hogy 1884-ben már állt. Az asszony a malenkij robot idején még fiatalkorú volt, ezért maradhatott otthon. Férje szintén német 23. Beszéltem azonban olyan férfival is, akinek a szülei a Volksbund tagjai voltak, de mivel édesapja bányászként dolgozott, és munkájára továbbra is szükség volt, nem telepítették ki. Felesége viszont olyan családból származott, akik a Volksbunddal szembenálló Hűséggel a hazához mozgalom tagjai voltak, ám vagyonuk, nagy házuk miatt el kellett hagyniuk otthonukat, s abba más költözött. Ők egy egyszobás házat kaptak egy nehezebben megközelíthető' településen. 24. Édesanyja testvérééket is kitelepítették Várdombról. Ugyan sikerült hazaszökniük, de itthon ismét elfogták, majd Ausztriába toloncolták őket. Ezután Bécs közelében telepedtek le.
